11.rész

Uff...Hát.Rossz hírekkel jövök..:'D alig van időm írni...meg amúgy is be vagyok hisztizve, így egy ideig fontolóra vettem hogy én kiszállok...de rájöttem hogy Bogi kinyírna, ha egyedül hagynám a szarban:"DDD  szóóóóóóval.nem sűrűn, de hozom az új részeket.x (jé ez nem is volt olyan rossz hír.hmhm)
~Rékaa



Egyszerűen nem jött álom a szememre.Volt hogy felkeltem, próbáltam egy kicsit olvasni, de nem ment...Nem tudtam rá koncentrálni, így vissza feküdtem, de nem tudtam aludni...Folyamatosan forgolódtam, nem értettem mi van.Olyan éjjel egy óra lehetett amikor mér megelégeltem ezt az egészet, és lehunytam a szemem azzal a határozott tudattal hogy én márpedig aludni fogok.De hallottam valamit.Pontosabban valakit.Kinyitottam a szemem, felkapcsoltam a lámpát, majd megfordultam.Olyan szívrohamot kaptam...Gyorsan a szám elé raktam a kezem, hogy fel ne sikoltsak...Te jó isten.Harry állt az ágyamnál, és mosolygott.
-Estét.-nevetett halkan.
-Úristen...-vettem mély levegőt.-Harry!Mit keresel te itt ilyenkor?!
-Zavarok?-nézett rám azzal az elképesztően zavarba ejtő mosolyával.Elpirultan válaszoltam.
-Nem.
-Akkor jó...Hiányoztál.-jött közelebb, mire felnéztem.Hm.Hiányoztam neki?Furcsa.Közelebb hajolt, és nyomott egy puszit az arcomra.Fürtjei csikizték a nyakamat, halkan kuncogni kezdtem.
-Miért nem jöttél ma?-kérdezte, és leült az ágyamra.
-Nem akartam.-vontam meg a vállam.Úgy nézett rám, hogy azt hittem elolvadok.De aztán észrevettem valamit a felkarján.
-Mi történt?-kérdeztem, rámutatva a csúnya sebre, ami frissnek tűnt.Mint egy karmolás...vagy nem tudom.Odakapta a tekintetét, egy ideig nem szólalt meg, majd végre válaszra nyitotta a száját.
-Apró baleset...-legyintett, de nem hagytam ennyiben mert "egy apró baleset" nem okoz ilyen durva sebet.
-Harry...Nekem elmondhatod...Mi volt?-néztem rá kíváncsian.Ezer dolog forgott a fejemben...Verekedett?Vagy esetleg...és ez fájt volna a legjobban...egy lánnyal volt..khm.együtt?Istenem...
Harry látva az arcomat, elnevette magát, majd megfogta az állam és kényszerített hogy a szemébe nézzek.
-Csak egy baleset...Carly, nyugalom.-mondta megnyugtatóan.Erre elmosolyodtam, de a szemébe nézve ismét kissé lefehéredtem.
-Most csak hallucinálok, vagy komolyan sötétebb a szemed?-kérdeztem döbbenten.Komolyan sötétebb volt a szeme...Vagy lehet hogy csak a fény viszonyok miatt?Neem..Határozottan sötétebb volt.
Ekkor Harry lett kissé zavarban, elkapta a tekintetét, nem tudta mit mondjon.Furcsálltam ezt az egészet, nem hagytam ennyiben a dolgot.
-Harry...Mi van veled?Olyan fura vagy...-fogtam meg a kezét.
-Semmi.-válaszolt mogorván.Mármint...Ő van most az én házamban, az ágyamban! és akkor még ő ilyen, amikor segíteni akarok neki?Na nem.
-Harry.Vagy mond el vagy menj el...-fordítottam magam felé, egyenesen a szemébe néztem.
Egy kis fájdalom cikázott át sötét zöld szemein, majd sóhajtott.
-Utálni fogsz, és nem fogod elhinni...
-Nem foglak utálni, és neked mindig hiszek.-forgattam a szemeimet, és komolyan gondoltam amit mondtam.Harry pár percig várt, meg sem szólalt.Nem tudta hogy kezdjen bele...De amikor végre megszólalt....Én ledöbbentem.
-Vámpír vagyok.