Uff...Hát.Rossz hírekkel jövök..:'D alig van időm írni...meg amúgy is be vagyok hisztizve, így egy ideig fontolóra vettem hogy én kiszállok...de rájöttem hogy Bogi kinyírna, ha egyedül hagynám a szarban:"DDD szóóóóóóval.nem sűrűn, de hozom az új részeket.x (jé ez nem is volt olyan rossz hír.hmhm)
~Rékaa
Egyszerűen nem jött álom a szememre.Volt hogy felkeltem, próbáltam egy kicsit olvasni, de nem ment...Nem tudtam rá koncentrálni, így vissza feküdtem, de nem tudtam aludni...Folyamatosan forgolódtam, nem értettem mi van.Olyan éjjel egy óra lehetett amikor mér megelégeltem ezt az egészet, és lehunytam a szemem azzal a határozott tudattal hogy én márpedig aludni fogok.De hallottam valamit.Pontosabban valakit.Kinyitottam a szemem, felkapcsoltam a lámpát, majd megfordultam.Olyan szívrohamot kaptam...Gyorsan a szám elé raktam a kezem, hogy fel ne sikoltsak...Te jó isten.Harry állt az ágyamnál, és mosolygott.
-Estét.-nevetett halkan.
-Úristen...-vettem mély levegőt.-Harry!Mit keresel te itt ilyenkor?!
-Zavarok?-nézett rám azzal az elképesztően zavarba ejtő mosolyával.Elpirultan válaszoltam.
-Nem.
-Akkor jó...Hiányoztál.-jött közelebb, mire felnéztem.Hm.Hiányoztam neki?Furcsa.Közelebb hajolt, és nyomott egy puszit az arcomra.Fürtjei csikizték a nyakamat, halkan kuncogni kezdtem.
-Miért nem jöttél ma?-kérdezte, és leült az ágyamra.
-Nem akartam.-vontam meg a vállam.Úgy nézett rám, hogy azt hittem elolvadok.De aztán észrevettem valamit a felkarján.
-Mi történt?-kérdeztem, rámutatva a csúnya sebre, ami frissnek tűnt.Mint egy karmolás...vagy nem tudom.Odakapta a tekintetét, egy ideig nem szólalt meg, majd végre válaszra nyitotta a száját.
-Apró baleset...-legyintett, de nem hagytam ennyiben mert "egy apró baleset" nem okoz ilyen durva sebet.
-Harry...Nekem elmondhatod...Mi volt?-néztem rá kíváncsian.Ezer dolog forgott a fejemben...Verekedett?Vagy esetleg...és ez fájt volna a legjobban...egy lánnyal volt..khm.együtt?Istenem...
Harry látva az arcomat, elnevette magát, majd megfogta az állam és kényszerített hogy a szemébe nézzek.
-Csak egy baleset...Carly, nyugalom.-mondta megnyugtatóan.Erre elmosolyodtam, de a szemébe nézve ismét kissé lefehéredtem.
-Most csak hallucinálok, vagy komolyan sötétebb a szemed?-kérdeztem döbbenten.Komolyan sötétebb volt a szeme...Vagy lehet hogy csak a fény viszonyok miatt?Neem..Határozottan sötétebb volt.
Ekkor Harry lett kissé zavarban, elkapta a tekintetét, nem tudta mit mondjon.Furcsálltam ezt az egészet, nem hagytam ennyiben a dolgot.
-Harry...Mi van veled?Olyan fura vagy...-fogtam meg a kezét.
-Semmi.-válaszolt mogorván.Mármint...Ő van most az én házamban, az ágyamban! és akkor még ő ilyen, amikor segíteni akarok neki?Na nem.
-Harry.Vagy mond el vagy menj el...-fordítottam magam felé, egyenesen a szemébe néztem.
Egy kis fájdalom cikázott át sötét zöld szemein, majd sóhajtott.
-Utálni fogsz, és nem fogod elhinni...
-Nem foglak utálni, és neked mindig hiszek.-forgattam a szemeimet, és komolyan gondoltam amit mondtam.Harry pár percig várt, meg sem szólalt.Nem tudta hogy kezdjen bele...De amikor végre megszólalt....Én ledöbbentem.
-Vámpír vagyok.
2013. július 29., hétfő
2013. július 16., kedd
10.rész
Sziasztok! Újra én hozom a kövi részt, ugyanis Réka nem hajlandó hozni, még vár vele, mert én is soká hoztam a részt! :'DDD(Ezért imádni fognak téged :'DD)
~B
Reggel karikás szemmel ébredtem, és eszembe jutott Harry.Harry megint megcsókolt, majd szó nélkül kiugrott az ablakon, és nem láttam nyomát esésnek.Annyira rosszul éreztem magamat, hogy nem akartam suliba menni.Az éjjeli szekrényemből előkaptam a lázmérőt. Kicsit előkaptam a sápadtas fejemet, majd egy kicsit az éjjeli szekrényemen álló lámpa körtéjére nyomtam, így felment 38.5 fokra a lázmérő.
-Anya! Gyere kérlek, lázam van.-nyögtem.
-Jaj kicsim, 38.5! Így nem mehetsz suliba! Feküdj le szépen, egész nap legyél bent az ágyban!Én nekem sajna menni kell dolgozni, de főzök neked teát, meg borogatást is hozok!-hajtotta be a takarót, majd befeküdtem, és vártam a teát meg a borogatást.
Jó jó, tudom hogy ez most nem igazán jó, hogy anyut így kihasználom, de most nem vagyok olyan jó állapotban hogy tanuljak, vagy egyáltalán iskolába induljak.Úgyis törött a lában, szóval azt is tudom pihentetni.
Anya meghozta a borogatást és a teát, majd adott egy puszit és elment.Én pedig elgondolkodtam, hogy Harry mit is akar tőlem.Talán ő is szerelmes belém? Vagy csak egy sima csók volt? Számára semmit sem jelentett? Nem tudom.Felnéztem a netre, facebookra, ilyesmi.Aztán vittem egy könyvet a szobámba, és azt olvastam.Na meg a süti sem maradhat el. Egy gyakorlatilag összetört szívű lány megengedheti magának szerintem.
Gondoltam megnézek egy filmet is.Az Alkonyatra gondoltam, így megnéztem az első részét. A film végén valami elgondolkodtatott...Harry ugyanilyen gyorsan fut, és ő neki is hasonló a szeme mint Edwardnak.Áááá hülyeség, azt hiszem tényleg beteg lettem...hogy Harry vámpír? Kizárt dolog.
Aztán a délelőttöm eltelt, szóval ezt csináltam végig.Aztán valaki csöngetett.Anya ilyenkor még nem szokott hazajönni.Gondoltam.Kinyitottam a ajtót.Az osztályunkból a népszerűségi lista legalján szereplő Jessie.
-Hát te hogy hogy itt vagy?-kérdeztem tőle.
-Szia! Csak tudod, már nagyon sajnállak amiatt, hogy ilyen sokan téged piszkálnak, és ma nem jöttél suliba, úgyhogy nagyon aggódtam miattad, és nem én voltam az egyetlen.-szorongatta könyveit.
-Gyere be nyugodtan, a szobám ott szemben van.-mondtam neki, mutatva az ajtóm felé.
-Szép a szobád-mosolygott.
-Köszi.-ültem le az ágyamra, majd a mankómat odatámasztottam az éjjeli szekrényemhez.
-Szóval.Nem csak én vagyok, aki aggódik miattad.Szóval ott volt Harry, és megkért, hogyha már úgyis hozzád jövök, mondjam meg neked, hogy hiányol.
-De hát tegnap találkoztunk.Én nem értem ezt a srácot.-mondtam neki, a fejemet fogva.
-Én sem.Szóval azért jöttem, hogy elmondjam, hogy ugye téged is meg engem is szekálnak mindenféle baromsággal, és gondoltam lehetnénk barátnők, és akkor együttes erővel talán leküzdhetjük ezt az akadályt-mosolygott
-Jaj nagyon örülnék neki.-mosolyogtam, majd megöleltem.
-Akkor szerintem itt az ideje, hogy valami nagyon jó filmet nézzünk.
-Most néztem meg az Alkonyatot, az első részét, szerintem nézzük a másodikat.-mondtam.
-Oké
Mikor végeztünk a film nézésével, anyu nyitott ajtót.
-Nocsak nocsak barátnőd lett?-mosolygott
-Igen, Jessie, ő itt anya, anya, ő itt Jessie.
-Nagyon örvendek-mosolygott Jessie-de most rohannom kell, sziasztok.!
-Szia!-integettem.
Anyunak meséltem, hogy mostmár sokkal jobban vagyok, de azért azt mondta, hogy holnap még legyek itthon.Hát jó.Este megpróbáltam lezuhanyozni, és felvenni a pizsimet.Befészkelődtem az ágyamba majd lekapcsoltam a lámpát...
~B
Reggel karikás szemmel ébredtem, és eszembe jutott Harry.Harry megint megcsókolt, majd szó nélkül kiugrott az ablakon, és nem láttam nyomát esésnek.Annyira rosszul éreztem magamat, hogy nem akartam suliba menni.Az éjjeli szekrényemből előkaptam a lázmérőt. Kicsit előkaptam a sápadtas fejemet, majd egy kicsit az éjjeli szekrényemen álló lámpa körtéjére nyomtam, így felment 38.5 fokra a lázmérő.
-Anya! Gyere kérlek, lázam van.-nyögtem.
-Jaj kicsim, 38.5! Így nem mehetsz suliba! Feküdj le szépen, egész nap legyél bent az ágyban!Én nekem sajna menni kell dolgozni, de főzök neked teát, meg borogatást is hozok!-hajtotta be a takarót, majd befeküdtem, és vártam a teát meg a borogatást.
Jó jó, tudom hogy ez most nem igazán jó, hogy anyut így kihasználom, de most nem vagyok olyan jó állapotban hogy tanuljak, vagy egyáltalán iskolába induljak.Úgyis törött a lában, szóval azt is tudom pihentetni.
Anya meghozta a borogatást és a teát, majd adott egy puszit és elment.Én pedig elgondolkodtam, hogy Harry mit is akar tőlem.Talán ő is szerelmes belém? Vagy csak egy sima csók volt? Számára semmit sem jelentett? Nem tudom.Felnéztem a netre, facebookra, ilyesmi.Aztán vittem egy könyvet a szobámba, és azt olvastam.Na meg a süti sem maradhat el. Egy gyakorlatilag összetört szívű lány megengedheti magának szerintem.
Aztán a délelőttöm eltelt, szóval ezt csináltam végig.Aztán valaki csöngetett.Anya ilyenkor még nem szokott hazajönni.Gondoltam.Kinyitottam a ajtót.Az osztályunkból a népszerűségi lista legalján szereplő Jessie.
-Hát te hogy hogy itt vagy?-kérdeztem tőle.
-Szia! Csak tudod, már nagyon sajnállak amiatt, hogy ilyen sokan téged piszkálnak, és ma nem jöttél suliba, úgyhogy nagyon aggódtam miattad, és nem én voltam az egyetlen.-szorongatta könyveit.
-Gyere be nyugodtan, a szobám ott szemben van.-mondtam neki, mutatva az ajtóm felé.
-Szép a szobád-mosolygott.
-Köszi.-ültem le az ágyamra, majd a mankómat odatámasztottam az éjjeli szekrényemhez.
-Szóval.Nem csak én vagyok, aki aggódik miattad.Szóval ott volt Harry, és megkért, hogyha már úgyis hozzád jövök, mondjam meg neked, hogy hiányol.
-De hát tegnap találkoztunk.Én nem értem ezt a srácot.-mondtam neki, a fejemet fogva.
-Én sem.Szóval azért jöttem, hogy elmondjam, hogy ugye téged is meg engem is szekálnak mindenféle baromsággal, és gondoltam lehetnénk barátnők, és akkor együttes erővel talán leküzdhetjük ezt az akadályt-mosolygott
-Jaj nagyon örülnék neki.-mosolyogtam, majd megöleltem.
-Akkor szerintem itt az ideje, hogy valami nagyon jó filmet nézzünk.
-Most néztem meg az Alkonyatot, az első részét, szerintem nézzük a másodikat.-mondtam.
-Oké
Mikor végeztünk a film nézésével, anyu nyitott ajtót.
-Nocsak nocsak barátnőd lett?-mosolygott
-Igen, Jessie, ő itt anya, anya, ő itt Jessie.
-Nagyon örvendek-mosolygott Jessie-de most rohannom kell, sziasztok.!
-Szia!-integettem.
Anyunak meséltem, hogy mostmár sokkal jobban vagyok, de azért azt mondta, hogy holnap még legyek itthon.Hát jó.Este megpróbáltam lezuhanyozni, és felvenni a pizsimet.Befészkelődtem az ágyamba majd lekapcsoltam a lámpát...
2013. július 14., vasárnap
9.Rész
Hali!:D Megjöttem, hoztam az új részt! <3 ^^
~B
Harry a házunkig meg sem állt, felém sem nézett, csak vitt a kezében, mert ugye mankóval dög nehéz futni. Letett a házunk elé, majd el akart menni, de megfogtam a kezét.
-Harry, kérlek, maradj itt éjszakára!-kérleltem
-Carly, nem.-vágta rá röviden, a szemei elkezdtek sötétebbek lenni.
Ebben a pillanatban nem voltam tudatába önmagamnak, adtam egy puszit az arcára.
Ahogy láttam a ledöbbent arcát, azt hittem itt mindennek vége. De nem így volt. Harry bejött velem, és bementünk a szobámba.Én átöltöztem pizsibe, amíg Harry elfordult.Egyszercsak hallom anyut, hogy hazajön.
-Szia anya! -dugtam ki a fejemet az ajtón.
-Szia kicsim! -mosolygott anya, majd a konyha felé vette az irányt.
Én gyorsan behajtottam az ajtót, majd csendben megkértem Harryt, hogy bújjon az ágy alá, hogy anya ne vegye észre.
-Jaj kislányom mi ez a kupi már megint?-kérdezte anya, miközben jött be.
-Anya, nagyon fáradt vagyok, szeretném ha kimennél.-mondtam, közben az ágyam felé vettem az irányt.
-Hát rendben. Jó éjszakát!-csukta be az ajtót.
Ahogy ez megtörtént, és feltápászkodtam az ágyról, és a takaró alá párnákat tömtem, hogy úgy nézzen ki, mintha ott aludnék.Aztán nagy fájdalmak árán, de lehasaltam az ágy alá, és Harryvel beszélgettünk, elég halkan.Aztán hallottam, hogy anya becsukja a hálószobájának az ajtaját, így Harry felült az ágyra, de előtte segített nekem feltápászkodni.
Még annyit meg tudtam tenni, hogy odamentem az ablakomhoz, és kinyitottam, mert megállt a levegő.
-Szóval mi volt ez a puszi az ajtótok előtt?-mosolyodott el
-Igazából nem tudtam mit csinálok, sajnálom.-hajtotta le a fejem, miközben az ágyamra ültem.
Az egyik ujjával feltolta a fejem, és a szemeimet nézte.
-Semmi baj nincs.-mosolygott
Akkor annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam mit mondani.Most megint pusziljam meg? Nem, azért azt nem.Akkor neki ez az egész már gyanús lenne.Végtére is utána tovább beszélgettünk, majd gondoltuk, fogunk egy könyvet, és olvasunk.
Egymás mellé szorosan ültünk, és mivel nekem elég nehéznek bizonyult a fejem, ezért Harry vállára fektettem fejemet.Ő nem szólt semmit, csak tovább olvasott, és én pedig szépen elaludtam.Igaz, csak egy fél órára, és akkor volt pont éjfél.
-Ne haragudj rám, hogy a válladra raktam a fejemet, csak már nem bírtam ki hogy ne aludjak.-megint lehajtottam a fejemet.Válasz nem volt, csak annyit észleltem, hogy megsimítja a hajamat. Erre én felnéztem, majd a két zöld szempár engem páztázott és egy röpke pillanatban újra megcsókolt.
Ahogy vége lett a csóknak, Harry kiugrott az ablakon.Én pedig rohantam az ablakhoz, de Harry nem volt ott.És én pedig az ágyamra feküdve álomba sírtam magamat.
~B
Harry a házunkig meg sem állt, felém sem nézett, csak vitt a kezében, mert ugye mankóval dög nehéz futni. Letett a házunk elé, majd el akart menni, de megfogtam a kezét.
-Harry, kérlek, maradj itt éjszakára!-kérleltem
-Carly, nem.-vágta rá röviden, a szemei elkezdtek sötétebbek lenni.
Ebben a pillanatban nem voltam tudatába önmagamnak, adtam egy puszit az arcára.
-Szia anya! -dugtam ki a fejemet az ajtón.
-Szia kicsim! -mosolygott anya, majd a konyha felé vette az irányt.
Én gyorsan behajtottam az ajtót, majd csendben megkértem Harryt, hogy bújjon az ágy alá, hogy anya ne vegye észre.
-Jaj kislányom mi ez a kupi már megint?-kérdezte anya, miközben jött be.
-Anya, nagyon fáradt vagyok, szeretném ha kimennél.-mondtam, közben az ágyam felé vettem az irányt.
-Hát rendben. Jó éjszakát!-csukta be az ajtót.
Ahogy ez megtörtént, és feltápászkodtam az ágyról, és a takaró alá párnákat tömtem, hogy úgy nézzen ki, mintha ott aludnék.Aztán nagy fájdalmak árán, de lehasaltam az ágy alá, és Harryvel beszélgettünk, elég halkan.Aztán hallottam, hogy anya becsukja a hálószobájának az ajtaját, így Harry felült az ágyra, de előtte segített nekem feltápászkodni.
Még annyit meg tudtam tenni, hogy odamentem az ablakomhoz, és kinyitottam, mert megállt a levegő.
-Szóval mi volt ez a puszi az ajtótok előtt?-mosolyodott el
-Igazából nem tudtam mit csinálok, sajnálom.-hajtotta le a fejem, miközben az ágyamra ültem.
Az egyik ujjával feltolta a fejem, és a szemeimet nézte.
-Semmi baj nincs.-mosolygott
Akkor annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam mit mondani.Most megint pusziljam meg? Nem, azért azt nem.Akkor neki ez az egész már gyanús lenne.Végtére is utána tovább beszélgettünk, majd gondoltuk, fogunk egy könyvet, és olvasunk.
Egymás mellé szorosan ültünk, és mivel nekem elég nehéznek bizonyult a fejem, ezért Harry vállára fektettem fejemet.Ő nem szólt semmit, csak tovább olvasott, és én pedig szépen elaludtam.Igaz, csak egy fél órára, és akkor volt pont éjfél.
-Ne haragudj rám, hogy a válladra raktam a fejemet, csak már nem bírtam ki hogy ne aludjak.-megint lehajtottam a fejemet.Válasz nem volt, csak annyit észleltem, hogy megsimítja a hajamat. Erre én felnéztem, majd a két zöld szempár engem páztázott és egy röpke pillanatban újra megcsókolt.
Ahogy vége lett a csóknak, Harry kiugrott az ablakon.Én pedig rohantam az ablakhoz, de Harry nem volt ott.És én pedig az ágyamra feküdve álomba sírtam magamat.
2013. július 2., kedd
8.rész
Nagy nehézségek árán, de itt van a 8.rész :') 'Rékaa
*Carly szemszöge*
El sem tudtam képzelni, mi lehet vele.Nagyon féltettem, de nem igazán tehettem semmit, hiszen mankóval épphogy csak tudok sétálni, de egy csiga is gyorsabb nálam.Suliba már napok óta nem jött, ezért sokszor össze súgtak a diákok, hogy vajon mi van vele, meg mikor jön vissza meg stb...Már beleőrültem.De persze az én "sztorim" sem maradt érintetlenül, mindenki tudni akarta miért "üttettem" el magam...Hiába magyaráztam, hogy az egész egy baleset volt, senki sem hitt nekem.Lillian szét híresztelte, hogy Harry elutasított engem, ezért rohantam a kocsik közé az autópályára.Nagyon megnéztek az emberek, ezek után már nem bírtam tűrtőztetni magam, és egyik szünetben oda szóltam Lilliannek.
"Mit akarsz?" nézett rám kábé úgy, ahogy egy kutyára szoktak."Beszélni.Mégis miért híresztelsz rólam ilyen idiótaságokat?" támadtam egyből le, amitől kissé meglepődött, de nem vesztette el az egóját."Mert megérdemled!" nyávogta affektálva."Mégis miért?Mit ártottam én neked?" majdnem sírtam."Elvetted Harry-t." mondta ki a szemembe, majd elsétált.Miért loptam volna el?Harry csókolt meg engem, nem tehetek róla.Most meg itt hagy...
Az órák után kaptam egy SMS-st anyutól, hogy hamar induljak haza amíg világos van, mert nem tud értem jönni a munkája miatt...Remek.Akkor botorkálhatok haza.Így, gipsszel és mankóval eléggé nehéz hazasétálni...Legalább társaságom lenne...Egy idő után eléggé elfáradtam, ezért leültem egy padra, és felnyitottam a könyvem, hogy olvassak.Ugyan miért kéne nekem világosban haza mennem?Anyu úgy sincs otthon, és nem olyan veszélyes környék ez...
Egy óra múltán kaptam fel a fejem, valami zajra.Ez kizökkentett, és csodálkozva néztem körül, a sötétben.Talán tovább maradtam, mint szerettem volna...gondoltam.Elpakoltam a könyvem, majd felálltam a padról.Sehol egy lélek...Elindultam haza, már nem volt sok hátra, de így sebesülten még egy jó negyed órára voltam.Miközben sántikáltam, egyre rosszabb érzésem lett, és azt kívántam bárcsak itt lenne Harry.De nem volt.Itt hagyott...
Erre könny szökött a szemembe, de letöröltem és mentem tovább.Nem érdekel.Nem szabad hogy érdekeljen...Egy sikátor előtt sétáltam el, ami nappal, fényességben olyan békés, most este viszont nagyon veszélyes helynek tűnik.Már épp tovább akartam menni, amikor hallottam valamit.Csodálkozva néztem szét, de körülöttem senki sem volt.Majd suhanást és egy árnyékot láttam magam előtt.
"Ki van itt?" kérdeztem kétségbe esetten.Egy normális ember ilyenkor biztosan haza szalad, és bebúj az ágya alá, de én kíváncsi voltam.Közelebb mentem a sikátorhoz, majd az előttem lévő kis árva fényben egy árnyékot láttam, mely felém tornyosul.Hirtelen megfordultam.Nem volt ott senki sem.Kezdtem nagyon megijedni, de megint csak a kíváncsiság győzött.Körbe fordultam, de nem hallottam semmit.Be mentem a szűk sikátorba.Szanaszét hevertek szemetes zacskók, üvegek, rongyok. Kiáltást hallottam, mire gyorsan megfordultam.Láttam egy alakot a sikátor előtt.Mikor meglátott, a másik irányba el szaladt, de valami elképesztő gyorsan.Ki siettem, de addigra semmi nem volt ott.Majd ismét megéreztem, hogy valaki van mögöttem.Hátranéztem.Ezúttal az a valaki nem ment el.Harry volt az.
"Mit keresel te itt?" kérdezte cseppet sem kedvesen, és zihálva.olyan volt, mint aki most futotta le a maratont, szemei sokkal sötétebbek voltak.Szinte feketék.
"És te?" kérdeztem vissza remegő hangon.
"Ahhoz neked semmi közöd.Gyere, haza viszlek." ragadta meg a kezem, a kelleténél erősebben.Kirántottam magam a fogásából.
"Harry, nem vagyok kis gyerek, egyedül is haza találok."
"Nem úgy tűnik." mosolyodott el.Erre kissé bátrabb lettem."Mit csinálsz itt?"álltam meg szilárdan előtte.Nem válaszolt, csak nézett.Szemei percenként vettek fel világosabb árnyalatot.Már kezdett megnyugodni.Válaszra nyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán, mert hirtelen valami elvonta a figyelmét.Mint aki olyat hallott, amit én nem.Sürgetően rám nézett.
"Mennünk kell.Most".mondta olyan határozottan, hogy nem mertem ellenállni, hagytam hogy húzzon maga után...
Így a végére: Lehet hogy ezt a részt hamar hoztam, de nem ígérem hogy a többit is így fogom.:) xx
'Rékaa
2013. július 1., hétfő
7.rész
Sziasztok! Nagyon régen volt rész, plusz volt egy kis kihagyás nekem is, de újra itt vagyok, és hoztam az új részt.:)))
~Bogi
Másnap Harry reggel bejött, azt mondta, hogy kihagyja a sulit, csak hogy mellettem legyen. "Iazán rendes tőled" mosolyogtam."Beszéltem az orvossal, jövő héten már ki fognak engedni" ült le a székre.Annyira, de annyira rendes tőle, hogy képes kihagyni egy egész napot, csak hogy velem lehessen.Legalább 2 órát végigbeszélgettünk, és utána meg látta, hogy kicsit álmos vagyok, úgyhogy elment. Én pedig elaludtam.
Az álmom rémes volt.Egy falfehér férfi engem követett, nagy fogakkal, keze, és fehér pólója véres volt.Engem követett, majd elkapott, és a nyakamat harapdálta.Megrémülve ébredtem fel, majd a nővér szólt, hogy most átcserélik a kötésem.A hét így telt el, hol anya, hol Harry jött be látogatni, majd az a fura férfi minden álmomba benne volt.
Mikor hazaértem a begipszelt lábammal, felkászálódtam az ágyamba, majd a laptopomat az ölembe vettem. A facebook tele volt értesítéssel, de nem volt olyan, hogy "jobbulást!"...stb. Egyszer csak nyílik az ajtó, és belép Harry."Szia." motyogtam."Szia." huppant le az ágyamra."Nagyon hiányolnak a tanárok a suliban, meg persze, én is." közölte."Ezt jó hallani." mosolyogtam."Amúgy köszi, hogy minden nap bejöttél, és elbeszélgettél velem.Rendes volt tőled." mentem közelebb hozzá."Ez természetes.De tudod miért tettem?" tette fel gyorsan a kérdést.
"Miért?" kérdeztem."Áááá...inkább hagyjuk" legyintett."Nem, és szeretném tudni.!" mentem még közelebb hozzá."Akkor most figyelj..."
Megcsókolt.Harry Styles, a suli új fiúja, és egyben a leghelyesebb fiú megcsókolt. Engem. Szavakban nem lehetett kifejezni hogy akkor mit éreztem. "H..H..Harry" motyogtam.Választ nem kapva, Harry kifutott a szobámból, és én ott álltam vörös fejjel. Most mi lesz?
A suliba mankóval érkeztem, szerencsére a termünk nem volt az emeleten, így nem kellett lépcsőket mászni. Az volt a furcsa, hogy a gipszemet mindenki alá akarta írni, és mindenki alá is írta. Aztán ott volt Harry.Mikor ránéztem, azonnal elvörösödtem, és csak őt bámultam.Az óra után velem bent maradt a terembe, a többiek kimentek."Carly, az a csók nekem nem jelentett semmit." mondta. "De...Harry, nekem igenis jelentett.Nem is keveset." mondtam. "De Carly, te nem lehetsz velem, bármennyire is akarod, akarjuk." jelentette ki."Miért?" kérdeztem."Carly, azt te nem akarod tudni." majd nagyon gyorsan kirohant a teremből.
Én ott ültem, és próbáltam feldolgozni, hogy ő mit is mondott. Nem jelentett neki semmit? Akkor miért tette meg? Nem értem.A többi órát végigszenvedve, végre hazafele indultam.Anyu felvett kocsival, majd csak annyit láttam, hogy valaki úgy fut, hogy szinte leelőzi anyu kocsiját.Kísértetiesen hasonlított arra az alakra, aki az álmomban szokott lenni. Az alak pedig hasonlított Harryre. Nem lehet.
Mikor hazamentem, nem tudtam megnyugodni. Mi van, ha tényleg Harry volt az? És amit mondott? hogy nem mondhatja meg, miért nem lehetünk együtt? Én hülye meg csak hallgattam.Nem értem őt. Én...én szeretem őt.Mit meg nem adnék, hogy egyszer kiabálná azt, hogy igen, Carly a barátnőm, és szeretem teljes szívemből! És, hogyha ő nem is szeret? Ha neki ez a csók tényleg nem jelentett semmit? Én akkor mit csináljak? Maradjunk barátok? Vagy szakítsunk meg minden kapcsolatot? Nem tudom...
Gondoltam, felnézek facebookra. Egyszer csak felugrik egy ablak, és Harry ír nekem. Kicsit haragudtam rá, úgyhogy nem írtam neki vissza. Nem érdekelt, bármennyire is szeretem.Amikor már azt írta, hogy aggódik miattam, amiért nem írok vissza, írtam neki, hogy jól vagyok, és hogy megyek aludni, mert már 11 óra van.Majd lehajtottam a laptopomat...
Másnap Harry nem jött iskolába, most én aggódtam miatta. Írtam neki facebookon, de nem válaszolt. Féltem, hogy valami baja van.Sírtam is, de nagyon.Nem tudtam kiheverni, hogy lehet tényleg nagy baja van, lehet elütötte egy kocsi, vagy éppen vágdossa magát.Belegondolni is szörnyű.
~Bogi
Másnap Harry reggel bejött, azt mondta, hogy kihagyja a sulit, csak hogy mellettem legyen. "Iazán rendes tőled" mosolyogtam."Beszéltem az orvossal, jövő héten már ki fognak engedni" ült le a székre.Annyira, de annyira rendes tőle, hogy képes kihagyni egy egész napot, csak hogy velem lehessen.Legalább 2 órát végigbeszélgettünk, és utána meg látta, hogy kicsit álmos vagyok, úgyhogy elment. Én pedig elaludtam.
Az álmom rémes volt.Egy falfehér férfi engem követett, nagy fogakkal, keze, és fehér pólója véres volt.Engem követett, majd elkapott, és a nyakamat harapdálta.Megrémülve ébredtem fel, majd a nővér szólt, hogy most átcserélik a kötésem.A hét így telt el, hol anya, hol Harry jött be látogatni, majd az a fura férfi minden álmomba benne volt.
Mikor hazaértem a begipszelt lábammal, felkászálódtam az ágyamba, majd a laptopomat az ölembe vettem. A facebook tele volt értesítéssel, de nem volt olyan, hogy "jobbulást!"...stb. Egyszer csak nyílik az ajtó, és belép Harry."Szia." motyogtam."Szia." huppant le az ágyamra."Nagyon hiányolnak a tanárok a suliban, meg persze, én is." közölte."Ezt jó hallani." mosolyogtam."Amúgy köszi, hogy minden nap bejöttél, és elbeszélgettél velem.Rendes volt tőled." mentem közelebb hozzá."Ez természetes.De tudod miért tettem?" tette fel gyorsan a kérdést.
"Miért?" kérdeztem."Áááá...inkább hagyjuk" legyintett."Nem, és szeretném tudni.!" mentem még közelebb hozzá."Akkor most figyelj..."
Megcsókolt.Harry Styles, a suli új fiúja, és egyben a leghelyesebb fiú megcsókolt. Engem. Szavakban nem lehetett kifejezni hogy akkor mit éreztem. "H..H..Harry" motyogtam.Választ nem kapva, Harry kifutott a szobámból, és én ott álltam vörös fejjel. Most mi lesz?
A suliba mankóval érkeztem, szerencsére a termünk nem volt az emeleten, így nem kellett lépcsőket mászni. Az volt a furcsa, hogy a gipszemet mindenki alá akarta írni, és mindenki alá is írta. Aztán ott volt Harry.Mikor ránéztem, azonnal elvörösödtem, és csak őt bámultam.Az óra után velem bent maradt a terembe, a többiek kimentek."Carly, az a csók nekem nem jelentett semmit." mondta. "De...Harry, nekem igenis jelentett.Nem is keveset." mondtam. "De Carly, te nem lehetsz velem, bármennyire is akarod, akarjuk." jelentette ki."Miért?" kérdeztem."Carly, azt te nem akarod tudni." majd nagyon gyorsan kirohant a teremből.
Én ott ültem, és próbáltam feldolgozni, hogy ő mit is mondott. Nem jelentett neki semmit? Akkor miért tette meg? Nem értem.A többi órát végigszenvedve, végre hazafele indultam.Anyu felvett kocsival, majd csak annyit láttam, hogy valaki úgy fut, hogy szinte leelőzi anyu kocsiját.Kísértetiesen hasonlított arra az alakra, aki az álmomban szokott lenni. Az alak pedig hasonlított Harryre. Nem lehet.
Mikor hazamentem, nem tudtam megnyugodni. Mi van, ha tényleg Harry volt az? És amit mondott? hogy nem mondhatja meg, miért nem lehetünk együtt? Én hülye meg csak hallgattam.Nem értem őt. Én...én szeretem őt.Mit meg nem adnék, hogy egyszer kiabálná azt, hogy igen, Carly a barátnőm, és szeretem teljes szívemből! És, hogyha ő nem is szeret? Ha neki ez a csók tényleg nem jelentett semmit? Én akkor mit csináljak? Maradjunk barátok? Vagy szakítsunk meg minden kapcsolatot? Nem tudom...
Gondoltam, felnézek facebookra. Egyszer csak felugrik egy ablak, és Harry ír nekem. Kicsit haragudtam rá, úgyhogy nem írtam neki vissza. Nem érdekelt, bármennyire is szeretem.Amikor már azt írta, hogy aggódik miattam, amiért nem írok vissza, írtam neki, hogy jól vagyok, és hogy megyek aludni, mert már 11 óra van.Majd lehajtottam a laptopomat...
Másnap Harry nem jött iskolába, most én aggódtam miatta. Írtam neki facebookon, de nem válaszolt. Féltem, hogy valami baja van.Sírtam is, de nagyon.Nem tudtam kiheverni, hogy lehet tényleg nagy baja van, lehet elütötte egy kocsi, vagy éppen vágdossa magát.Belegondolni is szörnyű.
2013. június 18., kedd
6.rész
Sziasztook:)
Először is bocsi hogy nem hoztunk előbb részt, de sem én, sem ~Bogi nem ért rá.Sőt, ő most sem, így beszámíthatatlan ideig velem kell beérnetek:)
Én se tudom hogy ~Bogi mikor tud majd írni, de addig is átveszem a rá szánt részeket is.Nem kell aggódni, nem tervezzük bezárni a blogot:))
Jó olvasást. x
'Rékaa
*Carly szemszöge*
Mint aki fél, úgy nyitottam ki a szemeimet.Nagyon fájt mindenem, de legfőképp a fejem.Az első pillantásokban semmit sem láttam, csak nagy sötétséget.De szépen lassan kitisztult előttem a kép.Egy szobában feküdtem...Egy...Egy kórházban.
Mi...Mi történt?-ez az egy mondat járt a fejemben, annyira fájt, hogy majd' szét robbant.
Aztán képek villantak be.Harry, ahogy egy lánnyal van, majd egy út.És végül ahogy futok, és a semmiből előtűnik egy autó...
*Harry szemszöge*
Már három órája semmi hír róla.Betolták egy szobába, és azt mondták, hagyjuk pihenni.Senki sem mehetett be hozzá, csak az orvosok.Még az anyja is itt ült kint, a váróteremben.Zokogott, megállíthatatlanul.Én meg totál ki voltam akadva.
Hogy lehetettem ennyire idióta?
Mikor megláttam hogy elszalad, már akkor tudtam hogy baj lesz.Ezért mentem utána, de már késő volt.Én előbb vettem észre az autót, mint ő, de bármennyire is futottam, már nem értem volna oda, hogy elrántsam.A földön feküdt, mozdulatlanul, a kocsi meg tovább hajtott...
"Fel kelt.Egy kis időre, de tényleg csak rövid időre be szabad menni hozzá." állt meg a nővér a folyosón .Carly anyja, és én is egyszerre néztünk fel."Ha lehet,akkor felváltva menjenek be, ne egyszerre." mondta a nővér, majd ott hagyott minket.
*Carly szemszöge*
Hallottam hogy benyit valaki, így a fejem kissé oldalra döntöttem, hogy megnézzem ki az.Anyu aggódva sietett az ágyam mellé, és hátra simította a hajamat.
"Kincsem, annyira sajnálom..." zokogta.Rá néztem, de nem éreztem semmit.Most itt van, oké.De eddig hol volt?Az egész életemből kimaradt, apámmal együtt.Az idióta veszekedésiek miatt rám sosem figyeltek.
"Mi történt?" kérdezte a könnyeit törölgetve.Hogy mi történt?Azt én sem tudom pontosan.De ami eszembe jutott azt elmondtam neki.Mindent.Mert bár most semleges számomra, mégis az anyám, így tudnia kell róla.Ő csak hevesen bólogatott, néha-néha dühösen felszisszent, majd a végén megint megkönnyezte az egészet.
Már legalább egy 10 perce bent volt, így lassan jobbnak látta kimenni.Felállt, majd puszit nyomott az arcomra, és kifelé indult.Sóhajtva néztem utána.
*Harry szemszöge*
Mikor kijött Carly anyja, azonnal felálltam.Beszélt pár szót a nővérrel, majd mikor elsétált mellettem, kaptam egy nem túl bizalom gerjesztő pillantást.
Beléptem a kórterembe.Carly lehunyt szemmel feküdt, de mikor meghallotta hogy oda sétáltam az ágyához, kinyitotta szemeit.Végig néztem rajta, sebes arcán, begipszelt kezén, fel polcolt lábán.Ez az egész az én hibám, én tehetek róla.Akaratlanul is, de én tehetek az egészről.
Meg akartam fogni az ép kezét, de elhúzta, ezzel jelezve hogy nem nagyon akar bármilyen kapcsolatot létesíteni velem.De nem hagytam annyiban. "Carly..." szóltam halkan.Nem válaszolt, csak nézett rám.És abban a nézésben minden benne volt.Csalódás, utálat, megvetés."Sajnálom...Nem akartam" elfordította a fejét erre a mondatra.Nem adtam fel.Oda húztam egy széket és elmeséltem mindent.Hogy én csak neki akartam jót és Lillian kezdeményezett, és hogy mi történt azután, hogy ő elrohant.Mikor a történetem végére értem, rá néztem.Ő nem nézett rám, a kezével babrált.Nem tudtam, hogy figyelt-e rám vagy sem."Carly" szóltam neki.Fel emelte a fejét, szemében könnyek csillogtak."Figyelj...Ismerem nagyon jól Lilliant, mindenkire rácuppan...Ezért nem hibáztathatlak...Én csak...Ki voltam borulva.Aznap valahogy minden össze jött" suttogta alig hallhatóan.Megértettem, mit akart mondani.Megfogtam a kezét, ezúttal nem húzta el."Én itt vagyok, segítek neked mindenben." motyogtam rekedtes hangon.
*Carly szemszöge*
Mikor kiment, félig boldogan, félig szomorúan néztem utána.Boldogan, mert semmi köze sincs Lillianhez, és szomorúan mert nem az igazságot mondtam meg neki.Az utolsó végső lökés az a csók volt Lillian és közte.Az már kiütött teljesen, így el vesztettem a fejem.Túl sok volt...
De most hogy kiderült minden, kissé megnyugodtam.Szemeimet behunyva dőltem hátra, és sóhajtottam egyet.Visszagondoltam az elmúlt pár napra, mennyire megváltozott minden, mióta Harry-t ismerem.Éreztem, ez egy új dolog.Egy új korszak kezdete.Ami nem csak jót, hanem sok rosszat is tartogat.De ha Harry mellettem van, leküzdöm őket...
Sorry hogy a rész ilyen rövid, "szemszöges" lett, de ezt vegyétek egy bónusznak amiben megtudjátok ki mit gondol,érez :)
Először is bocsi hogy nem hoztunk előbb részt, de sem én, sem ~Bogi nem ért rá.Sőt, ő most sem, így beszámíthatatlan ideig velem kell beérnetek:)
Én se tudom hogy ~Bogi mikor tud majd írni, de addig is átveszem a rá szánt részeket is.Nem kell aggódni, nem tervezzük bezárni a blogot:))
Jó olvasást. x
'Rékaa
*Carly szemszöge*
Mint aki fél, úgy nyitottam ki a szemeimet.Nagyon fájt mindenem, de legfőképp a fejem.Az első pillantásokban semmit sem láttam, csak nagy sötétséget.De szépen lassan kitisztult előttem a kép.Egy szobában feküdtem...Egy...Egy kórházban.
Mi...Mi történt?-ez az egy mondat járt a fejemben, annyira fájt, hogy majd' szét robbant.
Aztán képek villantak be.Harry, ahogy egy lánnyal van, majd egy út.És végül ahogy futok, és a semmiből előtűnik egy autó...
*Harry szemszöge*
Már három órája semmi hír róla.Betolták egy szobába, és azt mondták, hagyjuk pihenni.Senki sem mehetett be hozzá, csak az orvosok.Még az anyja is itt ült kint, a váróteremben.Zokogott, megállíthatatlanul.Én meg totál ki voltam akadva.
Hogy lehetettem ennyire idióta?
Mikor megláttam hogy elszalad, már akkor tudtam hogy baj lesz.Ezért mentem utána, de már késő volt.Én előbb vettem észre az autót, mint ő, de bármennyire is futottam, már nem értem volna oda, hogy elrántsam.A földön feküdt, mozdulatlanul, a kocsi meg tovább hajtott...
"Fel kelt.Egy kis időre, de tényleg csak rövid időre be szabad menni hozzá." állt meg a nővér a folyosón .Carly anyja, és én is egyszerre néztünk fel."Ha lehet,akkor felváltva menjenek be, ne egyszerre." mondta a nővér, majd ott hagyott minket.
*Carly szemszöge*
Hallottam hogy benyit valaki, így a fejem kissé oldalra döntöttem, hogy megnézzem ki az.Anyu aggódva sietett az ágyam mellé, és hátra simította a hajamat.
"Kincsem, annyira sajnálom..." zokogta.Rá néztem, de nem éreztem semmit.Most itt van, oké.De eddig hol volt?Az egész életemből kimaradt, apámmal együtt.Az idióta veszekedésiek miatt rám sosem figyeltek.
"Mi történt?" kérdezte a könnyeit törölgetve.Hogy mi történt?Azt én sem tudom pontosan.De ami eszembe jutott azt elmondtam neki.Mindent.Mert bár most semleges számomra, mégis az anyám, így tudnia kell róla.Ő csak hevesen bólogatott, néha-néha dühösen felszisszent, majd a végén megint megkönnyezte az egészet.
Már legalább egy 10 perce bent volt, így lassan jobbnak látta kimenni.Felállt, majd puszit nyomott az arcomra, és kifelé indult.Sóhajtva néztem utána.
*Harry szemszöge*
Mikor kijött Carly anyja, azonnal felálltam.Beszélt pár szót a nővérrel, majd mikor elsétált mellettem, kaptam egy nem túl bizalom gerjesztő pillantást.
Beléptem a kórterembe.Carly lehunyt szemmel feküdt, de mikor meghallotta hogy oda sétáltam az ágyához, kinyitotta szemeit.Végig néztem rajta, sebes arcán, begipszelt kezén, fel polcolt lábán.Ez az egész az én hibám, én tehetek róla.Akaratlanul is, de én tehetek az egészről.
Meg akartam fogni az ép kezét, de elhúzta, ezzel jelezve hogy nem nagyon akar bármilyen kapcsolatot létesíteni velem.De nem hagytam annyiban. "Carly..." szóltam halkan.Nem válaszolt, csak nézett rám.És abban a nézésben minden benne volt.Csalódás, utálat, megvetés."Sajnálom...Nem akartam" elfordította a fejét erre a mondatra.Nem adtam fel.Oda húztam egy széket és elmeséltem mindent.Hogy én csak neki akartam jót és Lillian kezdeményezett, és hogy mi történt azután, hogy ő elrohant.Mikor a történetem végére értem, rá néztem.Ő nem nézett rám, a kezével babrált.Nem tudtam, hogy figyelt-e rám vagy sem."Carly" szóltam neki.Fel emelte a fejét, szemében könnyek csillogtak."Figyelj...Ismerem nagyon jól Lilliant, mindenkire rácuppan...Ezért nem hibáztathatlak...Én csak...Ki voltam borulva.Aznap valahogy minden össze jött" suttogta alig hallhatóan.Megértettem, mit akart mondani.Megfogtam a kezét, ezúttal nem húzta el."Én itt vagyok, segítek neked mindenben." motyogtam rekedtes hangon.
*Carly szemszöge*
Mikor kiment, félig boldogan, félig szomorúan néztem utána.Boldogan, mert semmi köze sincs Lillianhez, és szomorúan mert nem az igazságot mondtam meg neki.Az utolsó végső lökés az a csók volt Lillian és közte.Az már kiütött teljesen, így el vesztettem a fejem.Túl sok volt...
De most hogy kiderült minden, kissé megnyugodtam.Szemeimet behunyva dőltem hátra, és sóhajtottam egyet.Visszagondoltam az elmúlt pár napra, mennyire megváltozott minden, mióta Harry-t ismerem.Éreztem, ez egy új dolog.Egy új korszak kezdete.Ami nem csak jót, hanem sok rosszat is tartogat.De ha Harry mellettem van, leküzdöm őket...
Sorry hogy a rész ilyen rövid, "szemszöges" lett, de ezt vegyétek egy bónusznak amiben megtudjátok ki mit gondol,érez :)
2013. június 17., hétfő
ELSŐ DÍJUNK*-*
Nagyon szépen köszönjük Major Zsuzsi-nak :D:D <33
Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd el 11 embernek (megszegheted, hiszen mindenki azt teszi.xd)
11 dolog rólam:
1. kilencedikes leszek :$ (kösz InezxD)
2. Régen sokat néztem a Tom és Jerry-t xDD
3. Semmilyen zenét nem utálok, mindent meghallgatok.
4. Még nem találtam a nevemmel Coca Colát-.-" :\
5. Imádooom az epret*-*
6. Hullámos a hajam :3
7. Szeretem a csokit._. xD
8. DARK FÜGGŐ VAGYOK.*---*
9. Imádom a plüss dolgokat:3
10. Szeretem a Little Mixet, Bridgit Mendlert, Ed Sheerant, Green Day-t, stb..:D
11. optimista vagyok:)
Válaszok:
1. Vártad már az év végét?-Nem igazán, mert most megyek kilencedikbe, így ott kell hagynom a barátaimat:(
2. Melyik a kedvenc tantárgyad?-Tesi <33
3. Mikor lettél Directioner?-2012.06.12. <3
4. Kedvenc számod?-69 :'$ najó, amúgy a 6 :D
5. Hogyha választhatnál, hogy egy lakatlan szigetre kerülsz a 1D-vel étel, ital nélkül, vagy kapsz a koncertjükre egy jegyet legesleghátulra és nem tudsz velük találkozni, akkor melyiket választanád?-Inkább a koncerteset mert ha lakatlan szigeten kaja meg minden nélkül vagyunk, megpusztulunk, de így legalább van még esélyünk!<3 xd
6. Legtöbbször mi miatt vagy szomorú?- Család :s
7. Hány 1D-s posztered van?-Barátnőm lenyúlta az egyiket így csak 5 :s <3 de sztem nem ezektől függ h Directioner vagy- vagy nem :)
8. Szoktál valamilyen magazint vásárolni?-Igen:) mindenfélét..:D
9. Van olyan szám, ami szomorúvá tesz? Ha van, akkor melyik az?- James Arthur-Impossible :( <3 de imádom*-*
10. Mit látsz amikor kinézel az ablakon?-Fát, erdőt, dombot, meg a kutyámat xD
11. Hogyan szoktad hordani a hajad?-Itthon felkötöm, lakáson kívül csak lóg._. xD
Kérdéseim:
1. Olvasni vagy TV-zni szeretsz jobban?
2. HA VAN kedvenced az 1D-ből, akkor ki az?:)
3. Kedvenc film?
4. Mit fogsz csinálni a nyáron?
5. Hányadikos leszel?
6. Jól tanulsz?
7. Kaptál már beírást valamiért?
8. Kedvenc zene?
9. Szerencse szám?
10. Milyen történetet olvasol szívesen?
11. Ha most balra nézel, mi a hozzád legközelebbi tárgy?
Akiknek küldöm:
Smileee(: ismét, csak mert imádom a blogjaidat:3
Smileee(: :D:D
Na ennyi lett volna:D És még egyszer nagyoon szépen köszönjük a díjat!:D <3
Bye: 'Rékaa
2013. június 7., péntek
5.rész
Végre van egy kis időm, így hoztam nektek olvasni valóót.*-*
'Rékaa
"Mi a...?" ültem fel.Harry sehol.
Hajnalban még itt volt...Vagy...Lehet hogy csak álmodtam az egészet?-gondoltam magamban.Tökmindegy.Biztosan csak az idióta fantáziám játszott velem...
Lezuhanyoztam, majd felöltöztem.Felkaptam a táskám, és lerohantam az ebédlőbe.Az étkezőasztalon volt a szendvicsem, megfogtam, és beleraktam a táskámba, közben meg észre vettem egy cetlit az asztalon.
Kincsem!
Korán hívtak be dolgozni, és úgy néz ki, későn is érek haza.A hűtőben van kaja, majd edd meg.Sietek haza.
Puszi: Anyu.
Na remek.Mi mást is várhattam volna?Egész életemben ez volt, és soha nem is fog semmi változni.Már igazán hozzászokhattam volna...De nem.Én olyat reménykedős fajta vagyok...Mindegy, így jártam.
Bezártam az ajtót, majd elindultam a suliba vezető úton.Egy ideig még nyugodtan sétáltam, majd éreztem hogy valaki mögöttem jön.Óvatosan hátra néztem, de akkor már senki se volt ott, így visszafordultam. Legnagyobb meglepetésemre Harry állt mellettem.Komolyan, majdnem szívrohamot kaptam.Harry csak rám nézett, mintha mi sem történt volna."Mi a baj?" kérdezte szemtelen mosollyal."S..Semmii.." mondtam halkan, elveszve a gyönyörű zöld szemeiben.Gyorsan észbe kaptam , és elfordítottam a fejem.Hirtelen eszembe jutott a a hajnali "szituáció".Már éppen rá akartam kérdezni, de aztán meg gondoltam magam.Ugyan már.Biztosan csak álom volt, semmi más.Csöndben sétáltunk egymást mellett a suliba.Mikor bementünk a kapun, az udvaron jó pár irigykedős pillantással találkoztam.Az iskolában a lányok álom pasija volt Harry.Aki nem is foglalkozott velük, sokkal inkább töltötte velem az idejét.És ez kellően lesokkolt mindenkit, engem is.
Vajon mit akarhat tőlem?Pont tőlem?Furcsa egy helyzet...
Beléptünk az ajtón.Én elindultam a szekrényem irányába, Harry meg utánam.Úgy nézett ki, mint aki nem nagyon akar el menni tőlem.Engem nem zavart, viszont másokat annál inkább.Jó sok lány ment el úgy mellettem, hogy oldalba bökött, a fülembe súgtak nem szép dolgokat, esetleg megdobáltak.Éljen a népszerűség!Bár sosem érdekelt igazán, ki mit gondol rólam, azért elég mély sebet hagy ez az emberben.Az az érzés, amikor jól tudod hogy senki sem szeret...És legszívesebben nem is élnél.
*Harry szemszöge*
Éreztem hogy van vele valami.Nem akartam egyedül hagyni, nehogy hülyeséget csináljon.Nem tudom, mit tettek vele, de nem volt ugyanaz a lány.Amióta ismerem, nem volt kifejezetten boldog, de most....Olyan, mint aki legszívesebben meghalna.
Nem hagyhattam figyelmen kívül, ahogy egy egész lány sereg megy el mellette szünetekben.Rendszerint sosem veszik észre, de most direkt hozzá mentek, suttogtak neki ezt-azt.Nem hallottam de Carly arcból ítélve nem volt szép.Amint kicsöngettek utolsó óráról, már ki is rohant a a folyosóra.
Az ajtóban álltam és vártam rá.Még nem jött ki.De mikor meghallottam az idegesítő vihogást, elégedett lettem.Egy szőke csaj ment el mellettem, megragadtam a karját, és visszarántottam.Ma ő is mondott valamit Carlynak.
"Mit mondtál neki?" kérdeztem egyből a lényegre térve.Furán nézett rám, nem ezt várta.De tudta, kiről van szó."Semmit se." válaszolta nyávogva."De.Láttam.Mit mondtál neki?!" most már egy fokkal határozottabban kértem."Csak annyit hogy nem érdemel meg téged.Nézz már rá, könyörgöm!Egy szürke depis kis csaj...Mit akarsz te tőle?Itt vagyok neked én..." jött egyre közelebb.Éreztem, ahogy ajkai az enyémet érik.Küzdött, hogy elérhessen, de én ellöktem magamtól.Sosem bírtam az ilyeneket."Még egyszer ezt meg ne próbáld.Világos?" enyhén fenyegetően hangzott amit mondtam, de ez most egy cseppet sem érdekelt.Szemem sarkából láttam Carlyt ahogy az ellenkező irányba fut, és nem áll meg.Ott hagyva a ledöbbent lányt, utána siettem.
*Carly szemszöge*
Nem hiszem el...Egész nap egy rémálom volt...Most meg ez...Lillian és Harry...Vajon ki kezdte?Harry csókolta meg, vagy Lillian őt?
Harry volt jelenleg az egyetlen biztos pont amibe kapaszkodhattam, ahányszor láttam, mindig megnyugodtam.Most meg....Nem hiszem el.Elegem van...Elegem van mindenből.Kifutottam a suliból, a már szemerkélő esőbe.Átrohantam az úton, egy kocsi élesen dudált rám, de nem foglalkoztam vele.Csak szaladtam, alig láttam át a könnyeimen.Semmi, és senki nem érdekelt.Most egy forgalmasabb út volt előttem, de nem hatott meg.Nem láttam kocsit sehol, így neki futottam.A sírástól már alig láttam, a futástól zúgott a fejem, alig hallottam valamit.De amikor majdnem átértem, hallottam valamit a jobb oldalamon.A nevemet kiáltották.Aztán már csak éles fájdalmat éreztem bal oldalon a lábamnál, és a kezemnél.És akkor minden elsötétült...
2013. június 5., szerda
4.rész
Rékának nem volt ideje a 4. részt hozni, úgyhogy most én jövök nektek!:) Jó olvasást:)
~Bogi
"Mégis mi folyik itt?" nyitott be az igazgató. Olyan gyorsan pattantam fel a földről, hogy majd hátra estem a lendülettől. Harry csak szépen lassan, nyugodtan tápászkodott fel, cseppet sem zavartatta magát.Szájtátva néztem rá.Az igazgatónk nem egy kifejezetten kedves nő, egy perc alatt nagyon ki tud borulni...De Harry...Ő csak szemtelenül áll előtte és néz a szemébe.Hihetetlen.
"Semmi...mi...mi csak beszélgettünk..." böktem ki nagy nehezen.Az igazgató végig nézett rajtam, jó sokszor, majd miután látta a kisírt szemeimet, bólintott egyet, és ki tessékelt minket a szertárból.Mikor Harryvel a folyosón sétáltunk, akkor vettem észre hogy már elkezdődött az óra.Remek.Matek.Gyűlölöm...
"Elnézést kérek a késésért..." léptem be a terembe, mögöttem Harryvel.A matek tanár csak bólintott, de közölte, hogy beírt minket későnek.Plusz egy kiakadás anyunak mára...
Egy halom "mit csináltál Harryvel ODAKINT ENNYI IDEIG?!" , "Kinek képzeled te magadat?" , "Dögölj meg!" pillantást állva, a helyemre sétáltam, majd leültem ,és a padra hajtottam a fejem.
"Valami baj van Carly?" simogatta hátamat Harry. "Nézz körül, hogy néznek minket?Mintha olyan nagy dolgot csináltunk volna" panaszkodtam."Mióta érdekel téged más véleménye? Na és, ha utálnak? Akkor miért foglalkozol velük? Itt vagyok én, hidd el, jó barátok leszünk mi ketten" mosoly ült az arcára. Igaza volt, tényleg lépnem kéne.Nem fognak érdekelni többé ők, és soha de soha nem fogok az ő véleményükre adni. NEM! Megmutatom nekik, hogy nem vagyok olyan hülye, mint ők.
Kicsöngettek.Oda jönnek a lányok a szokásos, Mit képzelsz magadról? Utálunk!...stb. kijelentésükkel.
Már nem bírtam azt, hogy lebegőnek nézem őket, érezték ezt ők is...hirtelen Harry ugrik elém:
"Menjetek már el innen! Mit képzeltek ti magatokról? Takarodjatok azonnal innen, hozzá ne merjetek szólni Carlyhoz, mert velem gyűlik meg a bajotok! A legjobb barátomat SENKI sem bántja! SENKI! " ordított rájuk. A lányok nagy futásba kezdtek, és én meg csak ott álltam, és tátva maradt a szám. "Köszönöm" nyögtem ki. "Igazán nincs mit!:) De gyere, mert mindjárt kezdődik az óra!" indult el a termünk felé.
Végülis végigszenvedtünk 6 kemény, nehéz órát, és indultunk haza. Harryvel mentem együtt, és elfelejtettem, hogy már percek óta őt bámulom. "Valami van az arcomon?" törölgette tökéletes arcát."Nem, semmi, bocsi."sütöttem le a szemem."De valamiért csak bámultál!Szerelmes vagy belém vagy mi?" kérdezte. Egy percig csöndben voltam."Nem, dehogyis!" pirultam el. Nem mondhattam el neki, hogy belé vagyok zúgva. 3 nap után? Képtelenség! Nem veszíthetem el őt.Ha kell, akkor csak barátok maradunk, de semmiképpen nem akarom elveszíteni őt. NEM!
Végül csak hazaértünk, és facebookon még beszélgettünk nem keveset.:) Elköszöntünk, majd mentem fürödni, és befészkeltem magamat az ágyamba. Olyan hajnali 3kor valami kopogott az ablakon...nagyon meg voltam ilyedve, de kinyitottam az ablakot. Abban a pillanatban Harry ugrott be, mérgesen."Mit csinálsz itt?" kérdeztem."megutáltam a magányt, valakivel muszáj lennem, és te voltál a legközelebb." "De hát hajnali 3 van!" mordultam rá. "Bocsánat, de nem bírtam már." mondta. "Jólvan gyere, feküdj le ide mellém. Jóéjszakát!" adtam ki a parancsot.Lefeküdtünk aludni.Reggelre hült helye sem volt Harrynek.
~Bogi
"Mégis mi folyik itt?" nyitott be az igazgató. Olyan gyorsan pattantam fel a földről, hogy majd hátra estem a lendülettől. Harry csak szépen lassan, nyugodtan tápászkodott fel, cseppet sem zavartatta magát.Szájtátva néztem rá.Az igazgatónk nem egy kifejezetten kedves nő, egy perc alatt nagyon ki tud borulni...De Harry...Ő csak szemtelenül áll előtte és néz a szemébe.Hihetetlen.
"Semmi...mi...mi csak beszélgettünk..." böktem ki nagy nehezen.Az igazgató végig nézett rajtam, jó sokszor, majd miután látta a kisírt szemeimet, bólintott egyet, és ki tessékelt minket a szertárból.Mikor Harryvel a folyosón sétáltunk, akkor vettem észre hogy már elkezdődött az óra.Remek.Matek.Gyűlölöm...
"Elnézést kérek a késésért..." léptem be a terembe, mögöttem Harryvel.A matek tanár csak bólintott, de közölte, hogy beírt minket későnek.Plusz egy kiakadás anyunak mára...
Egy halom "mit csináltál Harryvel ODAKINT ENNYI IDEIG?!" , "Kinek képzeled te magadat?" , "Dögölj meg!" pillantást állva, a helyemre sétáltam, majd leültem ,és a padra hajtottam a fejem.
"Valami baj van Carly?" simogatta hátamat Harry. "Nézz körül, hogy néznek minket?Mintha olyan nagy dolgot csináltunk volna" panaszkodtam."Mióta érdekel téged más véleménye? Na és, ha utálnak? Akkor miért foglalkozol velük? Itt vagyok én, hidd el, jó barátok leszünk mi ketten" mosoly ült az arcára. Igaza volt, tényleg lépnem kéne.Nem fognak érdekelni többé ők, és soha de soha nem fogok az ő véleményükre adni. NEM! Megmutatom nekik, hogy nem vagyok olyan hülye, mint ők.
Kicsöngettek.Oda jönnek a lányok a szokásos, Mit képzelsz magadról? Utálunk!...stb. kijelentésükkel.
Már nem bírtam azt, hogy lebegőnek nézem őket, érezték ezt ők is...hirtelen Harry ugrik elém:
"Menjetek már el innen! Mit képzeltek ti magatokról? Takarodjatok azonnal innen, hozzá ne merjetek szólni Carlyhoz, mert velem gyűlik meg a bajotok! A legjobb barátomat SENKI sem bántja! SENKI! " ordított rájuk. A lányok nagy futásba kezdtek, és én meg csak ott álltam, és tátva maradt a szám. "Köszönöm" nyögtem ki. "Igazán nincs mit!:) De gyere, mert mindjárt kezdődik az óra!" indult el a termünk felé.
Végülis végigszenvedtünk 6 kemény, nehéz órát, és indultunk haza. Harryvel mentem együtt, és elfelejtettem, hogy már percek óta őt bámulom. "Valami van az arcomon?" törölgette tökéletes arcát."Nem, semmi, bocsi."sütöttem le a szemem."De valamiért csak bámultál!Szerelmes vagy belém vagy mi?" kérdezte. Egy percig csöndben voltam."Nem, dehogyis!" pirultam el. Nem mondhattam el neki, hogy belé vagyok zúgva. 3 nap után? Képtelenség! Nem veszíthetem el őt.Ha kell, akkor csak barátok maradunk, de semmiképpen nem akarom elveszíteni őt. NEM!
Végül csak hazaértünk, és facebookon még beszélgettünk nem keveset.:) Elköszöntünk, majd mentem fürödni, és befészkeltem magamat az ágyamba. Olyan hajnali 3kor valami kopogott az ablakon...nagyon meg voltam ilyedve, de kinyitottam az ablakot. Abban a pillanatban Harry ugrott be, mérgesen."Mit csinálsz itt?" kérdeztem."megutáltam a magányt, valakivel muszáj lennem, és te voltál a legközelebb." "De hát hajnali 3 van!" mordultam rá. "Bocsánat, de nem bírtam már." mondta. "Jólvan gyere, feküdj le ide mellém. Jóéjszakát!" adtam ki a parancsot.Lefeküdtünk aludni.Reggelre hült helye sem volt Harrynek.
2013. június 3., hétfő
3.rész
~B
*Carly Szemszöge*
Kezdett a dolog félelmetessé válni.Lépteim egyre szaporábbak voltak, ahogy a szívverésem is.Féltem, nagyon.Mentem a magam feje után, azt sem tudtam, merre menjek.Láttam egy padot, ahol gondoltam, hogy leülök, és meglátom a sötét alakot.De nem jött senki.Már remegtem, annyira féltem, sötét volt.Az utcai lámpa fénye pislákolt.Kezemet a fejemhez raktam, és elkezdtem sírni.Nem csak azon, hogy nem találok haza, hanem azon is, hogy jelenleg a családom darabokra hullik.Egyik pillanatban egy gyorsan mozgó feketeséget észleltem.Abbahagytam a sírást, és hallgatóztam.Ebben a pillanatban egy alak a semmiből elém állt.
"Ne jöjjön közelebb!" kiabáltam.'Nyugodj meg, csak én vagyok az, Harry.' ült le mellém."Úristen tudod, hogy megijesztettél?" mordultam rá."Ne haragudj.De te mit keresel itt? Eltévedtél?" nézett rám."Igen, méghozzá nem kicsit." Panaszkodtam."Amúgy meg miért vagy ilyen visszahúzódó?" biggyeztette le a száját."Ilyen voltam mindig is." mondtam rá, mint ahogy a suliban."Valami oka azért csak van." mondta."Igen..." mondtam. "Na és micsoda?" érdeklődött.Innentől elmeséltem neki, hogy mi történt mostanság velem, stb. "Megértelek téged" hajtotta le a fejét "Nekem rosszabb, nekem a szüleim meghaltak, autóbalesetben, egyedül élek." kicsordult egy könnycsepp.
Ezelőtt még nem láttam korombeli fiút sírni. Annyira megfogott benne valami, valami titokzatos.Ahogy sírt, annyira megható volt, habozás nélkül átöleltem.Alig ismerem egy napja őt, de már megszerettem. Nekem ennyi bőven elég volt, hogy tudjam, nekem nem kell senki, csak ő...ahogyan így öleltem, és még szorosabbra fogta ölelésemet, és csak zokogott a vállamra."Na de most már indulni kéne.Tudom, hogy merre laksz, ugyanis közel lakok hozzátok" törölte le a könnyeit."És ezt csak most mondod?" mosolyogtam."Hát..igen." tört elő a könnyes arc mögül egy széles mosoly.Szóval Harry vezetésével elindultunk egy olyan úton, ahol még életemben nem jártam. Egyik óvatlan pillanatban halk zörejt hallott az egyik közeli bokorból, én csak annyit láttam, hogy annak a valaminek vörös volt a szeme, megfogta a kezem, és mint a villám, elkezdett velem rohanni.A nagy futás közepedte felkapott a vállára, és úgy rohant velem, eszeveszett gyorsasággal.Letett a házunk elé, és utána nem láttam.
Jesszusom, ez mi volt? gondoltam magamban.Furcsáltam a dolgot, de abban biztos voltam, hogy ezt számon fogom rajta kérni holnap.Lassan odaléptem az ajtónkhoz, és elfordítottam a zárat.Nagy kattanása volt, anyu valószínűleg felébredt rá.Szokásosan, végre megjöttél, meg úgy aggódtam miattad. stb.Egészen furcsa, hogy bezzeg akkor, amikor apuval veszekedtek, és én elmentem, nem volt ez.Na de mindegy. Azt hiszem este 11 óra lehetett, én megfürödtem, átöltöztem, majd a lefeküdtem aludni. Másnap az órám ébresztett engem. 6 óra volt, így gyorsan reggeli, hajfésülés, szokásos, slampos felöltözés, és indulás a suliba.
A Suliban nem volt ott Harry, ezen csodálkoztam.Odajött egy csapat lány, majd elkezdtek lökdösni, és kiabálni."Pont Harryt fogod te megszerezni ezzel az undorító kinézeteddel. Nézz már magadra! Nem kellessz senkinek! Egy ilyen undorító, depis lányt ki szeretne? Azt sem érdemled meg, hogy mellette ülj." elkezdték a könyveimet, és a füzeteimet leönteni vízzel, és a lapok közé ragasztót,és rágót raktak. Teljesen összetörtem.Kirohantam a folyosóra, megkerestem a legközelebbi szertárt, és magamra zártam az ajtót.Nem érdekelt a csengő sem. Csak zokogtam. Egyik Pillanatban nyílik az ajtó, és ott áll Harry.
"Késtem kicsit a suliból, de megéreztem, hogy van valami baj." leült mellém a padlóra. Jelenleg nem láttam semmit, és éreztem, hogy Harryvel valami nem stimmel. Vörösek voltak a szemei. Nagyon. "Harry, a tegnapi malőröd mi volt? Hogy tudtál ilyen gyorsan futni? És mi volt az egyáltalán? Miért voltak vörösek a szemei?"
"Erről sajnos nem beszélhetek, de ha kedves az életed, többször be nem mész oda." mondta."Akkor te miért voltál ott?" kérdeztem. "Rád vigyáztam, mert jól ismerem már a környéket, tudom, hogy oda veszélyes menni, és azt hittem, tudod mit csinálsz, de 5 perc után már kezdtem aggódni" kacagott."haha, nagyon vicces" durcáskodtam.Ebben a pillanatban...
*Carly Szemszöge*
"Ne jöjjön közelebb!" kiabáltam.'Nyugodj meg, csak én vagyok az, Harry.' ült le mellém."Úristen tudod, hogy megijesztettél?" mordultam rá."Ne haragudj.De te mit keresel itt? Eltévedtél?" nézett rám."Igen, méghozzá nem kicsit." Panaszkodtam."Amúgy meg miért vagy ilyen visszahúzódó?" biggyeztette le a száját."Ilyen voltam mindig is." mondtam rá, mint ahogy a suliban."Valami oka azért csak van." mondta."Igen..." mondtam. "Na és micsoda?" érdeklődött.Innentől elmeséltem neki, hogy mi történt mostanság velem, stb. "Megértelek téged" hajtotta le a fejét "Nekem rosszabb, nekem a szüleim meghaltak, autóbalesetben, egyedül élek." kicsordult egy könnycsepp.
Ezelőtt még nem láttam korombeli fiút sírni. Annyira megfogott benne valami, valami titokzatos.Ahogy sírt, annyira megható volt, habozás nélkül átöleltem.Alig ismerem egy napja őt, de már megszerettem. Nekem ennyi bőven elég volt, hogy tudjam, nekem nem kell senki, csak ő...ahogyan így öleltem, és még szorosabbra fogta ölelésemet, és csak zokogott a vállamra."Na de most már indulni kéne.Tudom, hogy merre laksz, ugyanis közel lakok hozzátok" törölte le a könnyeit."És ezt csak most mondod?" mosolyogtam."Hát..igen." tört elő a könnyes arc mögül egy széles mosoly.Szóval Harry vezetésével elindultunk egy olyan úton, ahol még életemben nem jártam. Egyik óvatlan pillanatban halk zörejt hallott az egyik közeli bokorból, én csak annyit láttam, hogy annak a valaminek vörös volt a szeme, megfogta a kezem, és mint a villám, elkezdett velem rohanni.A nagy futás közepedte felkapott a vállára, és úgy rohant velem, eszeveszett gyorsasággal.Letett a házunk elé, és utána nem láttam.
Jesszusom, ez mi volt? gondoltam magamban.Furcsáltam a dolgot, de abban biztos voltam, hogy ezt számon fogom rajta kérni holnap.Lassan odaléptem az ajtónkhoz, és elfordítottam a zárat.Nagy kattanása volt, anyu valószínűleg felébredt rá.Szokásosan, végre megjöttél, meg úgy aggódtam miattad. stb.Egészen furcsa, hogy bezzeg akkor, amikor apuval veszekedtek, és én elmentem, nem volt ez.Na de mindegy. Azt hiszem este 11 óra lehetett, én megfürödtem, átöltöztem, majd a lefeküdtem aludni. Másnap az órám ébresztett engem. 6 óra volt, így gyorsan reggeli, hajfésülés, szokásos, slampos felöltözés, és indulás a suliba.
A Suliban nem volt ott Harry, ezen csodálkoztam.Odajött egy csapat lány, majd elkezdtek lökdösni, és kiabálni."Pont Harryt fogod te megszerezni ezzel az undorító kinézeteddel. Nézz már magadra! Nem kellessz senkinek! Egy ilyen undorító, depis lányt ki szeretne? Azt sem érdemled meg, hogy mellette ülj." elkezdték a könyveimet, és a füzeteimet leönteni vízzel, és a lapok közé ragasztót,és rágót raktak. Teljesen összetörtem.Kirohantam a folyosóra, megkerestem a legközelebbi szertárt, és magamra zártam az ajtót.Nem érdekelt a csengő sem. Csak zokogtam. Egyik Pillanatban nyílik az ajtó, és ott áll Harry.
"Késtem kicsit a suliból, de megéreztem, hogy van valami baj." leült mellém a padlóra. Jelenleg nem láttam semmit, és éreztem, hogy Harryvel valami nem stimmel. Vörösek voltak a szemei. Nagyon. "Harry, a tegnapi malőröd mi volt? Hogy tudtál ilyen gyorsan futni? És mi volt az egyáltalán? Miért voltak vörösek a szemei?"
"Erről sajnos nem beszélhetek, de ha kedves az életed, többször be nem mész oda." mondta."Akkor te miért voltál ott?" kérdeztem. "Rád vigyáztam, mert jól ismerem már a környéket, tudom, hogy oda veszélyes menni, és azt hittem, tudod mit csinálsz, de 5 perc után már kezdtem aggódni" kacagott."haha, nagyon vicces" durcáskodtam.Ebben a pillanatban...
2013. június 2., vasárnap
2.rész
Muhaha most én jövök:3 Jó olvasást!:) #~Bogival felválta írjuk.
'Rékaa
*Carly szemszöge*
"Ne menj be oda." mondta egy mély hang.Éreztem hogy elengedett.Hirtelen megfordultam, de nem láttam sehol senkit.
Ki volt ez?És miért ne menjek be oda?Mi folyik itt...?-zakatolt a fejemben.Egy normális ember ilyenkor biztosan sikítva elfutna, de nekem már úgyis mindegy.Nincsenek barátaim, a családom most hullik darabokra...
Vettem egy nagy lélegzetet, majd elindultam.Szépen lassan sétáltam, bár így is lehetett hallani a tornacipőm halk csattogását a vizes járdán.Ez eső egyre jobban eleredt.Anyu már biztosan aggódik értem...De ez most per pillanat nem igazán érdekelt.Egy dolog kötötte le a figyelmem.Az a sikátor...
Hirtelen el kezdett a zsebemben rezegni a telefonom, és nem sokkal utána már a csengőhangot is lehetett hallani.Amilyen gyorsan csak tudtam, elfutottam.Már csak az kéne hogy az a valaki vagy valakik meghallják a sikátorból, hogy itt vagyok...Remegve vettem ki az egyre erősödő rezgésű telefonomat a zsebemből.A kijelzőn ez villogott: "Anyu".
"Igen?" szóltam bele a telefonba enyhén durcásan."Merre vagy?Minden rendben?" jött a válasz."Igen." nem volt kedvem vele hosszasan társalogni.Hallottam ahogy nagyot sóhajt."Gyere haza.Kérlek.Van mit megbeszélnünk..." tette le a telefont.Sosem voltam valami szófogadatlan, így persze elindultam haza.Egész végig a vizes földet pásztáztam, egyszer sem néztem fel, csak akkor amikor véletlenül neki mentem valakinek."Elnézést." kerültem ki és mentem tovább.
Valahol útközben rosszul fordulhattam le egy útnál, mert valahol nagyon máshol kötöttem ki.Sötét volt, alig volt lámpa, így nem láttam el az utca végébe.Jobbnak találtam visszafordulni, de azt se tudtam merről jöttem.A gondolataimba voltam merülve, nem tudtam merre megyek.
Elindultam előre.
Úgyis mindegy.Ha nem jó az út, akkor maximum visszafordulok...nagy bajom úgysem eshet.-gondoltam magamban, és megindultam előre.Útközben úgy éreztem, mintha követnének, ezért hátra-hátra pillantottam, de senki se láttam.Meg gyorsítottam a lépéseimet.
*Harry szemszöge*
Utána kellett mennem.Amikor még a suliból hazafelé tartott, meg figyeltem hogy nem erre az irányba lakik.Muszáj volt utána mennem, nehogy valami baja essen.Bár a dolgomat kicsit megnehezítette hogy folyton folyvást hátra pillantgatott.Biztosan meg érezte hogy követem.
Volt valami furcsa ebben a lányban.Valami nem volt rendben vele.Egész álló nap lógatta az orrát, alig szólt valamit.Biztosan valami gondja van...Segíteni szeretnék neki.Nem tudom miért, de már az első pillanattól valami kötelék van köztünk.Legalábbis az én részemről.
Miközben össze-vissza cikáztak a fejemben a gondolatok, nem vettem észre hogy hátra pillant.Reflexből ugrottam be az egyik ház falához.Mikor kinéztem, már háttal volt és gyorsított a tempóján.Én sem maradhattam le.Vigyáznom kellett rá....
'Rékaa
*Carly szemszöge*
"Ne menj be oda." mondta egy mély hang.Éreztem hogy elengedett.Hirtelen megfordultam, de nem láttam sehol senkit.
Ki volt ez?És miért ne menjek be oda?Mi folyik itt...?-zakatolt a fejemben.Egy normális ember ilyenkor biztosan sikítva elfutna, de nekem már úgyis mindegy.Nincsenek barátaim, a családom most hullik darabokra...
Vettem egy nagy lélegzetet, majd elindultam.Szépen lassan sétáltam, bár így is lehetett hallani a tornacipőm halk csattogását a vizes járdán.Ez eső egyre jobban eleredt.Anyu már biztosan aggódik értem...De ez most per pillanat nem igazán érdekelt.Egy dolog kötötte le a figyelmem.Az a sikátor...
Hirtelen el kezdett a zsebemben rezegni a telefonom, és nem sokkal utána már a csengőhangot is lehetett hallani.Amilyen gyorsan csak tudtam, elfutottam.Már csak az kéne hogy az a valaki vagy valakik meghallják a sikátorból, hogy itt vagyok...Remegve vettem ki az egyre erősödő rezgésű telefonomat a zsebemből.A kijelzőn ez villogott: "Anyu".
"Igen?" szóltam bele a telefonba enyhén durcásan."Merre vagy?Minden rendben?" jött a válasz."Igen." nem volt kedvem vele hosszasan társalogni.Hallottam ahogy nagyot sóhajt."Gyere haza.Kérlek.Van mit megbeszélnünk..." tette le a telefont.Sosem voltam valami szófogadatlan, így persze elindultam haza.Egész végig a vizes földet pásztáztam, egyszer sem néztem fel, csak akkor amikor véletlenül neki mentem valakinek."Elnézést." kerültem ki és mentem tovább.
Valahol útközben rosszul fordulhattam le egy útnál, mert valahol nagyon máshol kötöttem ki.Sötét volt, alig volt lámpa, így nem láttam el az utca végébe.Jobbnak találtam visszafordulni, de azt se tudtam merről jöttem.A gondolataimba voltam merülve, nem tudtam merre megyek.
Elindultam előre.
Úgyis mindegy.Ha nem jó az út, akkor maximum visszafordulok...nagy bajom úgysem eshet.-gondoltam magamban, és megindultam előre.Útközben úgy éreztem, mintha követnének, ezért hátra-hátra pillantottam, de senki se láttam.Meg gyorsítottam a lépéseimet.
*Harry szemszöge*
Utána kellett mennem.Amikor még a suliból hazafelé tartott, meg figyeltem hogy nem erre az irányba lakik.Muszáj volt utána mennem, nehogy valami baja essen.Bár a dolgomat kicsit megnehezítette hogy folyton folyvást hátra pillantgatott.Biztosan meg érezte hogy követem.
Volt valami furcsa ebben a lányban.Valami nem volt rendben vele.Egész álló nap lógatta az orrát, alig szólt valamit.Biztosan valami gondja van...Segíteni szeretnék neki.Nem tudom miért, de már az első pillanattól valami kötelék van köztünk.Legalábbis az én részemről.
Miközben össze-vissza cikáztak a fejemben a gondolatok, nem vettem észre hogy hátra pillant.Reflexből ugrottam be az egyik ház falához.Mikor kinéztem, már háttal volt és gyorsított a tempóján.Én sem maradhattam le.Vigyáznom kellett rá....
1.rész
Sziasztok! :) Én jönnék az első résszel, remélem tetszeni fog!:)
~Bogi
Az életem elég zűrös.A szüleim veszekedését alig bírom már hallgatni, úgyhogy örülök, hogyha a suliban
lehetek, de még annak sem nagyon.Nincs egy barátom sem,egyedül ülök a leghátsó padban...szomorú, de ez az én világom.Egyedül, csakis egyedül.
Egyik kémia órán a tanár mellett, egy fehér bőrű, barna, göndör hajú fiú állt. "Gyerekek, ő itt a új osztálytársatok" mondta a tanár, majd az új fiú integetett. "Sziasztok, Harry vagyok." mosolygott. "Harry, ülj le valaki mellé, ahol éppen üres hely van."
*Harry szemszöge*
A Tanár azt mondta, üljek valahova. Volt rengeteg egyedül ülő lány, és csak mutogattak, hogy üljek melléjük. Egyik pillanatban megláttam egy barna hajú lányt, aki a leghátsó padban ült. Gyönyörű volt...elindultam felé.
~Bogi
Az életem elég zűrös.A szüleim veszekedését alig bírom már hallgatni, úgyhogy örülök, hogyha a suliban
lehetek, de még annak sem nagyon.Nincs egy barátom sem,egyedül ülök a leghátsó padban...szomorú, de ez az én világom.Egyedül, csakis egyedül.
Egyik kémia órán a tanár mellett, egy fehér bőrű, barna, göndör hajú fiú állt. "Gyerekek, ő itt a új osztálytársatok" mondta a tanár, majd az új fiú integetett. "Sziasztok, Harry vagyok." mosolygott. "Harry, ülj le valaki mellé, ahol éppen üres hely van."
*Harry szemszöge*
A Tanár azt mondta, üljek valahova. Volt rengeteg egyedül ülő lány, és csak mutogattak, hogy üljek melléjük. Egyik pillanatban megláttam egy barna hajú lányt, aki a leghátsó padban ült. Gyönyörű volt...elindultam felé.
2013. május 31., péntek
Prológus
Sziasztok!
Ezt a blogot ketten fogjuk vezetni, 'Réka, és ~Bogi :)
Reméljük tetszeni fog a blog! :) Íme a Prológus :D
Sziasztok!
Az én nevem Carly, Carly Morgan.18 éves, egyke vagyok, a szüleimnek már nagyon rég megromlott a kapcsolatuk. Állandóan veszekednek, mindig máshova költöztünk, ezért sosem lettem barátaim, magamba fordultam azóta...a jelenlegi helyünk London, egy egészen nagy iskolába helyeztek el a szüleim, és állítólag a szokásosnál több ideig maradunk itt. Folyton járogatom a városokat, ahol éppen vagyunk, mert utálom hallgatni szüleim veszekedését.Mintha direkt fel akarnák fordítani az egész életemet..:/
Az egész a suliban kezdődött...
Ezt a blogot ketten fogjuk vezetni, 'Réka, és ~Bogi :)
Reméljük tetszeni fog a blog! :) Íme a Prológus :D
Sziasztok!
Az én nevem Carly, Carly Morgan.18 éves, egyke vagyok, a szüleimnek már nagyon rég megromlott a kapcsolatuk. Állandóan veszekednek, mindig máshova költöztünk, ezért sosem lettem barátaim, magamba fordultam azóta...a jelenlegi helyünk London, egy egészen nagy iskolába helyeztek el a szüleim, és állítólag a szokásosnál több ideig maradunk itt. Folyton járogatom a városokat, ahol éppen vagyunk, mert utálom hallgatni szüleim veszekedését.Mintha direkt fel akarnák fordítani az egész életemet..:/
Az egész a suliban kezdődött...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)