*Carly Szemszöge*
"Ne jöjjön közelebb!" kiabáltam.'Nyugodj meg, csak én vagyok az, Harry.' ült le mellém."Úristen tudod, hogy megijesztettél?" mordultam rá."Ne haragudj.De te mit keresel itt? Eltévedtél?" nézett rám."Igen, méghozzá nem kicsit." Panaszkodtam."Amúgy meg miért vagy ilyen visszahúzódó?" biggyeztette le a száját."Ilyen voltam mindig is." mondtam rá, mint ahogy a suliban."Valami oka azért csak van." mondta."Igen..." mondtam. "Na és micsoda?" érdeklődött.Innentől elmeséltem neki, hogy mi történt mostanság velem, stb. "Megértelek téged" hajtotta le a fejét "Nekem rosszabb, nekem a szüleim meghaltak, autóbalesetben, egyedül élek." kicsordult egy könnycsepp.
Ezelőtt még nem láttam korombeli fiút sírni. Annyira megfogott benne valami, valami titokzatos.Ahogy sírt, annyira megható volt, habozás nélkül átöleltem.Alig ismerem egy napja őt, de már megszerettem. Nekem ennyi bőven elég volt, hogy tudjam, nekem nem kell senki, csak ő...ahogyan így öleltem, és még szorosabbra fogta ölelésemet, és csak zokogott a vállamra."Na de most már indulni kéne.Tudom, hogy merre laksz, ugyanis közel lakok hozzátok" törölte le a könnyeit."És ezt csak most mondod?" mosolyogtam."Hát..igen." tört elő a könnyes arc mögül egy széles mosoly.Szóval Harry vezetésével elindultunk egy olyan úton, ahol még életemben nem jártam. Egyik óvatlan pillanatban halk zörejt hallott az egyik közeli bokorból, én csak annyit láttam, hogy annak a valaminek vörös volt a szeme, megfogta a kezem, és mint a villám, elkezdett velem rohanni.A nagy futás közepedte felkapott a vállára, és úgy rohant velem, eszeveszett gyorsasággal.Letett a házunk elé, és utána nem láttam.
Jesszusom, ez mi volt? gondoltam magamban.Furcsáltam a dolgot, de abban biztos voltam, hogy ezt számon fogom rajta kérni holnap.Lassan odaléptem az ajtónkhoz, és elfordítottam a zárat.Nagy kattanása volt, anyu valószínűleg felébredt rá.Szokásosan, végre megjöttél, meg úgy aggódtam miattad. stb.Egészen furcsa, hogy bezzeg akkor, amikor apuval veszekedtek, és én elmentem, nem volt ez.Na de mindegy. Azt hiszem este 11 óra lehetett, én megfürödtem, átöltöztem, majd a lefeküdtem aludni. Másnap az órám ébresztett engem. 6 óra volt, így gyorsan reggeli, hajfésülés, szokásos, slampos felöltözés, és indulás a suliba.
A Suliban nem volt ott Harry, ezen csodálkoztam.Odajött egy csapat lány, majd elkezdtek lökdösni, és kiabálni."Pont Harryt fogod te megszerezni ezzel az undorító kinézeteddel. Nézz már magadra! Nem kellessz senkinek! Egy ilyen undorító, depis lányt ki szeretne? Azt sem érdemled meg, hogy mellette ülj." elkezdték a könyveimet, és a füzeteimet leönteni vízzel, és a lapok közé ragasztót,és rágót raktak. Teljesen összetörtem.Kirohantam a folyosóra, megkerestem a legközelebbi szertárt, és magamra zártam az ajtót.Nem érdekelt a csengő sem. Csak zokogtam. Egyik Pillanatban nyílik az ajtó, és ott áll Harry.
"Késtem kicsit a suliból, de megéreztem, hogy van valami baj." leült mellém a padlóra. Jelenleg nem láttam semmit, és éreztem, hogy Harryvel valami nem stimmel. Vörösek voltak a szemei. Nagyon. "Harry, a tegnapi malőröd mi volt? Hogy tudtál ilyen gyorsan futni? És mi volt az egyáltalán? Miért voltak vörösek a szemei?"
"Erről sajnos nem beszélhetek, de ha kedves az életed, többször be nem mész oda." mondta."Akkor te miért voltál ott?" kérdeztem. "Rád vigyáztam, mert jól ismerem már a környéket, tudom, hogy oda veszélyes menni, és azt hittem, tudod mit csinálsz, de 5 perc után már kezdtem aggódni" kacagott."haha, nagyon vicces" durcáskodtam.Ebben a pillanatban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése