6.rész

Sziasztook:)
Először is bocsi hogy nem hoztunk előbb részt, de sem én, sem ~Bogi nem ért rá.Sőt, ő most sem, így beszámíthatatlan ideig velem kell beérnetek:)
Én se tudom hogy ~Bogi mikor tud majd írni, de addig is átveszem a rá szánt részeket is.Nem kell aggódni, nem tervezzük bezárni a blogot:))
Jó olvasást. x
'Rékaa

*Carly szemszöge*
Mint aki fél, úgy nyitottam ki a szemeimet.Nagyon fájt mindenem, de legfőképp a fejem.Az első pillantásokban semmit sem láttam, csak nagy sötétséget.De szépen lassan kitisztult előttem a kép.Egy szobában feküdtem...Egy...Egy kórházban.
Mi...Mi történt?-ez az egy mondat járt a fejemben, annyira fájt, hogy majd' szét robbant.
Aztán képek villantak be.Harry, ahogy egy lánnyal van, majd egy út.És végül ahogy futok, és a semmiből előtűnik egy autó...

 *Harry szemszöge*
Már három órája semmi hír róla.Betolták egy szobába, és azt mondták, hagyjuk pihenni.Senki sem mehetett be hozzá, csak az orvosok.Még az anyja is itt ült kint, a váróteremben.Zokogott, megállíthatatlanul.Én meg totál ki voltam akadva.
Hogy lehetettem ennyire idióta?
Mikor megláttam hogy elszalad, már akkor tudtam hogy baj lesz.Ezért mentem utána, de már késő volt.Én előbb vettem észre az autót, mint ő, de bármennyire is futottam, már nem értem volna oda, hogy elrántsam.A földön feküdt, mozdulatlanul, a kocsi meg tovább hajtott...
"Fel kelt.Egy kis időre, de tényleg csak rövid időre be szabad menni hozzá." állt meg a nővér a folyosón .Carly anyja, és én is egyszerre néztünk fel."Ha lehet,akkor felváltva menjenek be, ne egyszerre." mondta a nővér, majd ott hagyott minket.

*Carly szemszöge*
Hallottam hogy benyit valaki, így a fejem kissé oldalra döntöttem, hogy megnézzem ki az.Anyu aggódva sietett az ágyam mellé, és hátra simította a hajamat.
"Kincsem, annyira sajnálom..." zokogta.Rá néztem, de nem éreztem semmit.Most itt van, oké.De eddig hol volt?Az egész életemből kimaradt, apámmal együtt.Az idióta veszekedésiek miatt rám sosem figyeltek.
"Mi történt?" kérdezte a könnyeit törölgetve.Hogy mi történt?Azt én sem tudom pontosan.De ami eszembe jutott azt elmondtam neki.Mindent.Mert bár most semleges számomra, mégis az anyám, így tudnia kell róla.Ő csak hevesen bólogatott, néha-néha dühösen felszisszent, majd a végén megint megkönnyezte az egészet.
Már legalább egy 10 perce bent volt, így  lassan jobbnak látta kimenni.Felállt, majd puszit nyomott az arcomra, és kifelé indult.Sóhajtva néztem utána.

*Harry szemszöge*
Mikor kijött Carly anyja, azonnal felálltam.Beszélt pár szót a nővérrel, majd mikor elsétált mellettem, kaptam egy nem túl bizalom gerjesztő pillantást.
Beléptem a kórterembe.Carly lehunyt szemmel feküdt, de mikor meghallotta hogy oda sétáltam az ágyához, kinyitotta szemeit.Végig néztem rajta, sebes arcán, begipszelt kezén, fel polcolt lábán.Ez az egész az én hibám, én tehetek róla.Akaratlanul is, de én tehetek az egészről.
Meg akartam fogni az ép kezét, de elhúzta, ezzel jelezve hogy nem nagyon akar bármilyen kapcsolatot létesíteni velem.De nem hagytam annyiban. "Carly..." szóltam halkan.Nem válaszolt, csak nézett rám.És abban a nézésben minden benne volt.Csalódás, utálat, megvetés."Sajnálom...Nem akartam" elfordította a fejét erre a mondatra.Nem adtam fel.Oda húztam egy széket és elmeséltem mindent.Hogy én csak neki akartam jót és Lillian kezdeményezett, és hogy mi történt azután, hogy ő elrohant.Mikor a történetem végére értem, rá néztem.Ő nem nézett rám, a kezével babrált.Nem tudtam, hogy figyelt-e rám vagy sem."Carly" szóltam neki.Fel emelte a fejét, szemében könnyek csillogtak."Figyelj...Ismerem nagyon jól Lilliant, mindenkire rácuppan...Ezért nem hibáztathatlak...Én csak...Ki voltam borulva.Aznap valahogy minden össze jött" suttogta alig hallhatóan.Megértettem, mit akart mondani.Megfogtam a kezét, ezúttal nem húzta el."Én itt vagyok, segítek neked mindenben." motyogtam rekedtes hangon.

*Carly szemszöge*
Mikor kiment, félig boldogan, félig szomorúan néztem utána.Boldogan, mert semmi köze sincs Lillianhez, és szomorúan mert nem az igazságot mondtam meg neki.Az utolsó végső lökés az a csók volt Lillian és közte.Az már kiütött teljesen, így el vesztettem a fejem.Túl sok volt...
De most hogy kiderült minden, kissé megnyugodtam.Szemeimet behunyva dőltem hátra, és sóhajtottam egyet.Visszagondoltam az elmúlt pár napra, mennyire megváltozott minden, mióta Harry-t ismerem.Éreztem, ez egy új dolog.Egy új korszak kezdete.Ami nem csak jót, hanem sok rosszat is tartogat.De ha Harry mellettem van, leküzdöm őket...

Sorry hogy a rész ilyen rövid, "szemszöges" lett, de ezt vegyétek egy bónusznak amiben megtudjátok ki mit gondol,érez :)