1.rész

Sziasztok! :)  Én jönnék az első résszel, remélem tetszeni fog!:)
~Bogi


 Az életem elég zűrös.A szüleim veszekedését alig bírom már hallgatni, úgyhogy örülök, hogyha a suliban
lehetek, de még annak sem nagyon.Nincs egy barátom sem,egyedül ülök a leghátsó padban...szomorú, de ez az én világom.Egyedül, csakis egyedül.

 Egyik kémia órán a tanár mellett, egy fehér bőrű, barna, göndör hajú fiú állt. "Gyerekek, ő itt a új osztálytársatok" mondta a tanár, majd az új fiú integetett. "Sziasztok, Harry vagyok." mosolygott. "Harry, ülj le valaki mellé, ahol éppen üres hely van."
*Harry szemszöge*
A Tanár azt mondta, üljek valahova. Volt rengeteg egyedül ülő lány, és csak mutogattak, hogy üljek melléjük. Egyik pillanatban megláttam egy barna hajú lányt, aki a leghátsó padban ült. Gyönyörű volt...elindultam felé.
*Carly szemszöge*
A göndör hajú srác elkezdett felém közeledni, és leült mellém. "Harry Styles" nyújtotta a kezét. "Carly Morgan" ráztunk kezet.Belenétem gyönyörű zöld szemeibe, és elolvadtam. "Milyen órán vagyunk?" röhögött halkan Harry. "Kémián" mosolyogtam."Miért vagy ilyen kissé visszahúzódó?" vont kérdőre. "Mindig is ilyen voltam." motyogtam."Nincsenek barátaid?" pakolta közben ki a kémia könyveit. "Nincsenek." borultam a padra."Nyugalom, most már van." mosolygott.

 A suli után csak Harryn járt az eszem. Megérdemlem, hogy valaki ilyen jó legyen hozzám, ilyen kedves? gondoltam magamban.Egyszerűen magával ragadott,viszont azon csodálkoztam, hogy milyen fehér a bőre.Lehet, hogy vámpír?Dehogyis! Vámpírok nem léteznek! bolond gondolatok...

 Hazaérve újra anyáék ordítozását hallottam, majd apát láttam egy hatalmas bőrönddel a lépcsőről rohanni. Szemében a düh csak úgy sugárzott."Kicsim, egy időre nem fogsz látni, de majd visszajövök!" nyomott egy puszit az arcomra, majd becsapta az ajtót...én felrohantam anyuhoz, aki  az ágyon ülve zokogott. "Ez mi volt?" kérdeztem tőle, közben az ágyra ültem."Kicsim, apád és én elválunk" fojt le egy könnycsepp az arcáról."Micsoda?" húztam fel a szemöldököm..."Nem lehet anyu! Nem Nem!" mondtam könnyekkel küzködve. "Láttad már te is, hogy ez már nem működött." törölte le könnyeit."Meg lehetett volna oldani, ha erősek lettetek volna!" álltam fel, majd beviharzottam a szobámba.

Az ágyra feküdtem, és csak sírtam.Fél óráig csak sírtam, majd gondoltam, hogyha felnézek facebookra, kicsit eltereli a gondolatomat.Egyszer csak egy ismerősjelölést kaptam...Harry Styles ismerősnek jelölt.
Visszajelöltem, majd elkezdtünk írogatni. 2 órán át csak beszélgettünk, és beszélgettünk, majd elköszönt tőlem, én meg gondoltam, hogy kimegyek, szellőztetem kicsit a fejemet. Sok gondolat volt a mai napom, egészen sok.Hirtelen eleredt az eső, és az idő egyre nyomasztóbb volt...

Egészen estig kóvályogtam, majd egy sötét sikátorban hallottam furcsa hangokat, de nem tudtam megállni, meg akartam nézni, mi az a furcsa dolog, erre valaki hátulról elragadott, és visszahúzott.