4.rész

Rékának nem volt ideje a 4. részt hozni, úgyhogy most én jövök nektek!:) Jó olvasást:)

~Bogi

"Mégis mi folyik itt?" nyitott be az igazgató. Olyan gyorsan pattantam fel a földről, hogy majd hátra estem a lendülettől. Harry csak szépen lassan, nyugodtan tápászkodott fel, cseppet sem zavartatta magát.Szájtátva néztem rá.Az igazgatónk nem egy kifejezetten kedves nő, egy perc alatt nagyon ki tud borulni...De Harry...Ő csak szemtelenül áll előtte és néz a szemébe.Hihetetlen.

"Semmi...mi...mi csak beszélgettünk..." böktem ki nagy nehezen.Az igazgató végig nézett rajtam, jó sokszor, majd miután látta a kisírt szemeimet, bólintott egyet, és ki tessékelt minket a szertárból.Mikor Harryvel a folyosón sétáltunk, akkor vettem észre hogy már elkezdődött az óra.Remek.Matek.Gyűlölöm...
 "Elnézést kérek a késésért..." léptem be a terembe, mögöttem Harryvel.A matek tanár csak bólintott, de közölte, hogy beírt minket későnek.Plusz egy kiakadás anyunak mára...
Egy halom "mit csináltál Harryvel ODAKINT ENNYI IDEIG?!" , "Kinek képzeled te magadat?" , "Dögölj meg!" pillantást állva, a helyemre sétáltam, majd leültem ,és a padra hajtottam a fejem.

"Valami baj van Carly?" simogatta hátamat Harry. "Nézz körül, hogy néznek minket?Mintha olyan nagy dolgot csináltunk volna" panaszkodtam."Mióta érdekel téged más véleménye? Na és, ha utálnak? Akkor miért foglalkozol velük? Itt vagyok én, hidd el, jó barátok leszünk mi ketten" mosoly ült az arcára. Igaza volt, tényleg lépnem kéne.Nem fognak érdekelni többé ők, és soha de soha nem fogok az ő véleményükre adni. NEM! Megmutatom nekik, hogy nem vagyok olyan hülye, mint ők.

Kicsöngettek.Oda jönnek a lányok a szokásos, Mit képzelsz magadról? Utálunk!...stb. kijelentésükkel.
Már nem bírtam azt, hogy lebegőnek nézem őket, érezték ezt ők is...hirtelen Harry ugrik elém:
"Menjetek már el innen! Mit képzeltek ti magatokról? Takarodjatok azonnal innen, hozzá ne merjetek szólni Carlyhoz, mert velem gyűlik meg a bajotok! A legjobb barátomat SENKI sem bántja! SENKI! " ordított rájuk. A lányok nagy futásba kezdtek, és én meg csak ott álltam, és tátva maradt a szám. "Köszönöm" nyögtem ki. "Igazán nincs mit!:) De gyere, mert mindjárt kezdődik az óra!" indult el a termünk felé.

Végülis végigszenvedtünk 6 kemény, nehéz órát, és indultunk haza. Harryvel mentem együtt, és elfelejtettem, hogy már percek óta őt bámulom. "Valami van az arcomon?" törölgette tökéletes arcát."Nem, semmi, bocsi."sütöttem le a szemem."De valamiért csak bámultál!Szerelmes vagy belém vagy mi?" kérdezte. Egy percig csöndben voltam."Nem, dehogyis!" pirultam el. Nem mondhattam el neki, hogy belé vagyok zúgva. 3 nap után? Képtelenség! Nem veszíthetem el őt.Ha kell, akkor csak barátok maradunk, de semmiképpen nem akarom elveszíteni őt. NEM!

Végül csak hazaértünk, és facebookon még beszélgettünk nem keveset.:) Elköszöntünk, majd mentem fürödni, és befészkeltem magamat az ágyamba. Olyan hajnali 3kor valami kopogott az ablakon...nagyon meg voltam ilyedve, de kinyitottam az ablakot. Abban a pillanatban Harry ugrott be, mérgesen."Mit csinálsz itt?" kérdeztem."megutáltam a magányt, valakivel muszáj lennem, és te voltál a legközelebb." "De hát hajnali 3 van!" mordultam rá. "Bocsánat, de nem bírtam már." mondta. "Jólvan gyere, feküdj le ide mellém. Jóéjszakát!" adtam ki a parancsot.Lefeküdtünk aludni.Reggelre hült helye sem volt Harrynek.