2.rész

Muhaha most én jövök:3 Jó olvasást!:) #~Bogival felválta írjuk.
'Rékaa

*Carly szemszöge*
"Ne menj be oda." mondta egy mély hang.Éreztem hogy elengedett.Hirtelen megfordultam, de nem láttam sehol senkit.
Ki volt ez?És miért ne menjek be oda?Mi folyik itt...?-zakatolt a fejemben.Egy normális ember ilyenkor biztosan sikítva elfutna, de nekem már úgyis mindegy.Nincsenek barátaim, a családom most hullik darabokra...
Vettem egy nagy lélegzetet, majd elindultam.Szépen lassan sétáltam, bár így is lehetett hallani a tornacipőm halk csattogását a vizes járdán.Ez eső egyre jobban eleredt.Anyu már biztosan aggódik értem...De ez most per pillanat nem igazán érdekelt.Egy dolog kötötte le a figyelmem.Az a sikátor...
Hirtelen el kezdett a zsebemben rezegni a telefonom, és nem sokkal utána már a csengőhangot is lehetett hallani.Amilyen gyorsan csak tudtam, elfutottam.Már csak az kéne hogy az a valaki vagy valakik meghallják a sikátorból, hogy itt vagyok...Remegve vettem ki az egyre erősödő rezgésű telefonomat a zsebemből.A kijelzőn ez villogott: "Anyu".
"Igen?" szóltam bele a telefonba enyhén durcásan."Merre vagy?Minden rendben?" jött a válasz."Igen." nem volt kedvem vele hosszasan társalogni.Hallottam ahogy nagyot sóhajt."Gyere haza.Kérlek.Van mit megbeszélnünk..." tette le a telefont.Sosem voltam valami szófogadatlan, így persze elindultam haza.Egész végig a vizes földet pásztáztam, egyszer sem néztem fel, csak akkor amikor véletlenül neki mentem valakinek."Elnézést." kerültem ki és mentem tovább.
 Valahol útközben rosszul fordulhattam le egy útnál, mert valahol nagyon máshol kötöttem ki.Sötét volt, alig volt lámpa, így nem láttam el az utca végébe.Jobbnak találtam visszafordulni, de azt se tudtam merről jöttem.A gondolataimba voltam merülve, nem tudtam merre megyek.
 Elindultam előre.
Úgyis mindegy.Ha nem jó az út, akkor maximum visszafordulok...nagy bajom úgysem eshet.-gondoltam magamban, és megindultam előre.Útközben úgy éreztem, mintha követnének, ezért hátra-hátra pillantottam, de senki se láttam.Meg gyorsítottam a lépéseimet.
*Harry szemszöge*
Utána kellett mennem.Amikor még a suliból hazafelé tartott, meg figyeltem hogy nem erre az irányba lakik.Muszáj volt utána mennem, nehogy valami baja essen.Bár a dolgomat kicsit megnehezítette hogy folyton folyvást hátra pillantgatott.Biztosan meg érezte hogy követem.
Volt valami furcsa ebben a lányban.Valami nem volt rendben vele.Egész álló nap lógatta az orrát, alig szólt valamit.Biztosan valami gondja van...Segíteni szeretnék neki.Nem tudom miért, de már az első pillanattól valami kötelék van köztünk.Legalábbis az én részemről.
Miközben össze-vissza cikáztak a fejemben a gondolatok, nem vettem észre hogy hátra pillant.Reflexből ugrottam be az egyik ház falához.Mikor kinéztem, már háttal volt és gyorsított a tempóján.Én sem maradhattam le.Vigyáznom kellett rá....