5.rész

Végre van egy kis időm, így hoztam nektek olvasni valóót.*-*

'Rékaa

"Mi a...?" ültem fel.Harry sehol.

Hajnalban még itt volt...Vagy...Lehet hogy csak álmodtam az egészet?-gondoltam magamban.Tökmindegy.Biztosan csak az idióta fantáziám játszott velem...

Lezuhanyoztam, majd felöltöztem.Felkaptam a táskám, és lerohantam az ebédlőbe.Az étkezőasztalon volt a szendvicsem, megfogtam, és beleraktam a táskámba, közben meg észre vettem egy cetlit az asztalon.

Kincsem!

Korán hívtak be dolgozni, és úgy néz ki, későn is érek haza.A hűtőben van kaja, majd edd meg.Sietek haza. 

Puszi: Anyu.

Na remek.Mi mást is várhattam volna?Egész életemben ez volt, és soha nem is fog semmi változni.Már igazán hozzászokhattam volna...De nem.Én olyat reménykedős fajta vagyok...Mindegy, így jártam.

Bezártam az ajtót, majd elindultam a suliba vezető úton.Egy ideig még nyugodtan sétáltam, majd éreztem hogy valaki mögöttem jön.Óvatosan hátra néztem, de akkor már senki se volt ott, így visszafordultam. Legnagyobb meglepetésemre Harry állt mellettem.Komolyan, majdnem szívrohamot kaptam.Harry csak rám nézett, mintha mi sem történt volna."Mi a baj?" kérdezte szemtelen mosollyal."S..Semmii.." mondtam halkan, elveszve a gyönyörű zöld szemeiben.Gyorsan észbe kaptam , és elfordítottam a fejem.Hirtelen eszembe jutott a a hajnali "szituáció".Már éppen rá akartam kérdezni, de aztán meg gondoltam magam.Ugyan már.Biztosan csak álom volt, semmi más.Csöndben sétáltunk egymást mellett a suliba.Mikor bementünk a kapun, az udvaron jó pár irigykedős pillantással találkoztam.Az iskolában a lányok álom pasija volt Harry.Aki nem is foglalkozott velük, sokkal inkább töltötte velem az idejét.És ez kellően lesokkolt mindenkit, engem is.

Vajon mit akarhat tőlem?Pont tőlem?Furcsa egy helyzet...

Beléptünk az ajtón.Én elindultam a szekrényem irányába, Harry meg utánam.Úgy nézett ki, mint aki nem nagyon akar el menni tőlem.Engem nem zavart, viszont másokat annál inkább.Jó sok lány ment el úgy mellettem, hogy oldalba bökött, a fülembe súgtak nem szép dolgokat, esetleg megdobáltak.Éljen a népszerűség!Bár sosem érdekelt igazán, ki mit gondol rólam, azért elég mély sebet hagy ez az emberben.Az az érzés, amikor jól tudod hogy senki sem szeret...És legszívesebben nem is élnél.

*Harry szemszöge*

 Éreztem hogy van vele valami.Nem akartam egyedül hagyni, nehogy hülyeséget csináljon.Nem tudom, mit tettek vele, de nem volt ugyanaz a lány.Amióta ismerem, nem volt kifejezetten boldog, de most....Olyan, mint aki legszívesebben meghalna.

Nem hagyhattam figyelmen kívül, ahogy egy egész lány sereg megy el mellette szünetekben.Rendszerint sosem veszik észre, de most direkt hozzá mentek, suttogtak neki ezt-azt.Nem hallottam de Carly arcból ítélve nem volt szép.Amint kicsöngettek utolsó óráról, már ki is rohant a a folyosóra.

Az ajtóban álltam és vártam rá.Még nem jött ki.De mikor meghallottam az idegesítő vihogást, elégedett lettem.Egy szőke csaj ment el mellettem, megragadtam a karját, és visszarántottam.Ma ő is mondott valamit Carlynak.

"Mit mondtál neki?" kérdeztem egyből a lényegre térve.Furán nézett rám, nem ezt várta.De tudta, kiről van szó."Semmit se." válaszolta nyávogva."De.Láttam.Mit mondtál neki?!" most már egy fokkal határozottabban kértem."Csak annyit hogy nem érdemel meg téged.Nézz már rá, könyörgöm!Egy szürke depis kis csaj...Mit akarsz te tőle?Itt vagyok neked én..." jött egyre közelebb.Éreztem, ahogy ajkai az enyémet érik.Küzdött, hogy elérhessen, de én ellöktem magamtól.Sosem bírtam az ilyeneket."Még egyszer ezt meg ne próbáld.Világos?" enyhén fenyegetően hangzott amit mondtam, de ez most egy cseppet sem érdekelt.Szemem sarkából láttam Carlyt ahogy az ellenkező irányba fut, és nem áll meg.Ott hagyva a ledöbbent lányt, utána siettem.

*Carly szemszöge*

Nem hiszem el...Egész nap egy rémálom volt...Most meg ez...Lillian és Harry...Vajon ki kezdte?Harry csókolta meg, vagy Lillian őt?

Harry volt jelenleg az egyetlen biztos pont amibe kapaszkodhattam, ahányszor láttam, mindig megnyugodtam.Most meg....Nem hiszem el.Elegem van...Elegem van mindenből.Kifutottam a suliból, a már szemerkélő esőbe.Átrohantam az úton, egy kocsi élesen dudált rám, de nem foglalkoztam vele.Csak szaladtam, alig láttam át a könnyeimen.Semmi, és senki nem érdekelt.Most egy forgalmasabb út volt előttem, de nem hatott meg.Nem láttam kocsit sehol, így neki futottam.A sírástól már alig láttam, a futástól zúgott a fejem, alig hallottam valamit.De amikor majdnem átértem, hallottam valamit a jobb oldalamon.A nevemet kiáltották.Aztán már csak éles fájdalmat éreztem bal oldalon a lábamnál, és a kezemnél.És akkor minden elsötétült...