2013. július 2., kedd

8.rész

Nagy nehézségek árán, de itt van a 8.rész :') 'Rékaa
*Carly szemszöge*
El sem tudtam képzelni, mi lehet vele.Nagyon féltettem, de nem igazán tehettem semmit, hiszen mankóval épphogy csak tudok sétálni, de egy csiga is gyorsabb nálam.Suliba már napok óta nem jött, ezért sokszor össze súgtak a diákok, hogy vajon mi van vele, meg mikor jön vissza meg stb...Már beleőrültem.De persze az én "sztorim" sem maradt érintetlenül, mindenki tudni akarta miért "üttettem" el magam...Hiába magyaráztam, hogy az egész egy baleset volt, senki sem hitt nekem.Lillian szét híresztelte, hogy Harry elutasított engem, ezért rohantam a kocsik közé az autópályára.Nagyon megnéztek az emberek, ezek után már nem bírtam tűrtőztetni magam, és egyik szünetben oda szóltam Lilliannek.
"Mit akarsz?" nézett rám kábé úgy, ahogy egy kutyára szoktak."Beszélni.Mégis miért híresztelsz rólam ilyen idiótaságokat?" támadtam egyből le, amitől kissé meglepődött, de nem vesztette el az egóját."Mert megérdemled!" nyávogta affektálva."Mégis miért?Mit ártottam én neked?" majdnem sírtam."Elvetted Harry-t." mondta ki a szemembe, majd elsétált.Miért loptam volna el?Harry csókolt meg engem, nem tehetek róla.Most meg itt hagy...
Az órák után kaptam egy SMS-st anyutól, hogy hamar induljak haza amíg világos van, mert nem tud értem jönni a munkája miatt...Remek.Akkor botorkálhatok haza.Így, gipsszel és mankóval eléggé nehéz hazasétálni...Legalább társaságom lenne...Egy idő után eléggé elfáradtam, ezért leültem egy padra, és felnyitottam a könyvem, hogy olvassak.Ugyan miért kéne nekem világosban haza mennem?Anyu úgy sincs otthon, és nem olyan veszélyes környék ez...
Egy óra múltán kaptam fel a fejem, valami zajra.Ez kizökkentett, és csodálkozva néztem körül, a sötétben.Talán tovább maradtam, mint szerettem volna...gondoltam.Elpakoltam a könyvem, majd felálltam a padról.Sehol egy lélek...Elindultam haza, már nem volt sok hátra, de így sebesülten még egy jó negyed órára voltam.Miközben sántikáltam, egyre rosszabb érzésem lett, és azt kívántam bárcsak itt lenne Harry.De nem volt.Itt hagyott...
Erre könny szökött a szemembe, de letöröltem és mentem tovább.Nem érdekel.Nem szabad hogy érdekeljen...Egy sikátor előtt sétáltam el, ami nappal, fényességben olyan békés, most este viszont nagyon veszélyes helynek tűnik.Már épp tovább akartam menni, amikor hallottam valamit.Csodálkozva néztem szét, de körülöttem senki sem volt.Majd suhanást és egy árnyékot láttam magam előtt.
"Ki van itt?" kérdeztem kétségbe esetten.Egy normális ember ilyenkor biztosan haza szalad, és bebúj az ágya alá, de én kíváncsi voltam.Közelebb mentem a sikátorhoz, majd az előttem lévő kis árva fényben egy árnyékot láttam, mely felém tornyosul.Hirtelen megfordultam.Nem volt ott senki sem.Kezdtem nagyon megijedni, de megint csak a kíváncsiság győzött.Körbe fordultam, de nem hallottam semmit.Be mentem a szűk sikátorba.Szanaszét hevertek szemetes zacskók, üvegek, rongyok. Kiáltást hallottam, mire gyorsan megfordultam.Láttam egy alakot a sikátor előtt.Mikor meglátott, a másik irányba el szaladt, de valami elképesztő gyorsan.Ki siettem, de addigra semmi nem volt ott.Majd ismét megéreztem, hogy valaki van mögöttem.Hátranéztem.Ezúttal az a valaki nem ment el.Harry volt az.
"Mit keresel te itt?" kérdezte cseppet sem kedvesen, és zihálva.olyan volt, mint aki most futotta le a maratont, szemei sokkal sötétebbek voltak.Szinte feketék.
"És te?" kérdeztem vissza remegő hangon.
"Ahhoz neked semmi közöd.Gyere, haza viszlek." ragadta meg a kezem, a kelleténél erősebben.Kirántottam magam a fogásából.
"Harry, nem vagyok kis gyerek, egyedül is haza találok."
"Nem úgy tűnik." mosolyodott el.Erre kissé bátrabb lettem."Mit csinálsz itt?"álltam meg szilárdan előtte.Nem válaszolt, csak nézett.Szemei percenként vettek fel világosabb árnyalatot.Már kezdett megnyugodni.Válaszra nyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán, mert hirtelen valami elvonta a figyelmét.Mint aki olyat hallott, amit én nem.Sürgetően rám nézett.
"Mennünk kell.Most".mondta olyan határozottan, hogy nem mertem ellenállni, hagytam hogy húzzon maga után...

Így a végére: Lehet hogy ezt a részt hamar hoztam, de nem ígérem hogy a többit is így fogom.:) xx
'Rékaa



2 megjegyzés: